Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Megtörtént? Ideje:: 02-10-2007 @ 10:43 am |
|
|
|
|
Ma örjítő lassan – nem lehet! – lehúzta tangáját az éjszaka és mindent látni engedett!
Kidőlne k oszlopostól mind a kertek... sírjatok mellém verset hogyha mertek!
Tessék: szonett!
Ujjaim végigfutnak minden verssoron. Elmegyek , ha kellek, ha Neked kellek. Csak sírtam. A hegy valami szörnyűséget ellett. Megbánom minden tettem minden alkonyon.
Viszek magammal mindent, ami bánt, viszlek, hogy olykor-olykor te is érezd, s hogy lepedőmet s mindent összevérezd, új öltönyt, kopott, szakadt, poros ruhát.
Mehetnél hosszú útra, mégse kérded: ha elmegyünk magunktól hol a lélek? Csak fájok, sírok, s mindent kérdezek...
Hol van a könyököd és hol a térded.... Alig vagyok már, de nagyon féltelek. Jövök azonnal, mihelyt megérkezek...
(is merlek én már nagyon régről mosolyogsz rám a magas égről)
Véres a combod és az ajkad. Pattanásod volt s elkapartad.
Bevet tem minden okos pirulát, szem előtt, papucsban álltam a sorban. Az orvos hülye volt. Én okos voltam.
Hullámom hátán frissítő, üde tajték... Játszani engedj akkor is, ha fáj a játék... S akkor is, ha már nem játék a játék!
Ne menj! Ne siess! Várj még! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-10-2007 @ 10:43 am
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-11-2007 @ 07:39 pm) Comment: szerintem ez egy egészen remek vers! |
|
|
|
|
|