Felhúztam a csizmám
azt a meleg vastag talpút
Felkaptam süvegem
azt az öreg bundást
Téli Napocska csábit
hiv, jer vélem sétálni
Vár kemény februári tél
hideg napsütötte erdöben
A csontá fagyott havon
vigan csikorog a csizmám
Vakitón szikrákat szór
A porhón léptem nyomán
Leheletem fehér köd
Szemem könnybe lábad
kapaszkodj hát cimborám
fussunk neki hegynek hátán
Mily vigan dalol madár
csivitelése muzsika fülemnek
Játékos mókusok fent a fán
Ide-oda ugrálnak havas ágon
Lakmároznak békésen a
gazdag kosárból tél idöben
gyüjtve eröt szebb napokra
igy gondolnak holnapokra
kecses özek is megjelennek
emberközelben merészkednek
Erdö etetöi körül gyülekeznek
vad lakói jó öreg Természetnek
Mindenható Teremtö jóságos
bökezün osztogat ily zord idöben
Lakmározhatnak finom szénát
s abrakot igy pihenés közben
Emigyen folytatám sétámat
ámúlva-bámulva napsütésben
Nicsak turisták serege érkezik
télnek szépét silécen élvezik
Fehér havon tova siklanak ök
vidáman kacagva integetnek
Eközben egyre hidegebb lesz
Közeleg a hideg este is
Az izzó napkorong csábitott
Ne menj még maradj egy kicsit
Ezután ketten sétáltunk tovább
Az elfogyó Nap fényében
Lassan sétám is véget ért
A vörösen izzó nap lebukott
Ahogy bandukolok az úton
Fátylát terité rám a téli est
Megyek megyegetek az úton
Egyszer csak karon fognak
A fényesen kacsingató hold
Szegödik mellém utitársnak
Lámpaként kigyulnak csillagok
Szikrát szór fagyott zúzmara
Léptem alatt csikorog fehérhó
szememben könny kicsordul
Bucsút integett a téli nap is
elkisért sétámon hegyoldalon
remek társként szórakoztatott
mennyi mindent láttunk ott
együtt élveztük a sok szépet
a vadon lakói ránk köszöntek
az önfeledt sielök integettek
az izzó tüzkorong is lebukott
Majd sötét éj vette át az uralmat
Ott bandukoltam én egyedül
Az teli Holdnak kékes fényében
rám kacsingatnak esti csillagok
boldogan szaporáztam léptem
Megköszöntem eme sok szépet
Amit kaptam sétámon erdöben
Isten ajándékát eme szép estén
Mvh:shf
Hisings-Kärra 2007-02-10
|
