Kezeim akár hegyes jégcsapok, mégis erőtlenek

Valami fáj.

Bensőm lángol, szavaim mégis hűvösek

Egy újabb fellángolás...

Kínom oka, sötét világomat újra bevilágítja valami

Valaki...

Érzéseim oly erősek, mégis semmi sem az ami.

Már nem táplál a sablonos mesevilág,

Már nem érem be akármivel...

Reszketek, akarom, hogy érezze,

Étvágyam sincs már

Semmim sem maradt, mi kevés volt, az is elveszett

Csak az érzés maradt.

De mi ez valójában?

Nem számít

Nem köt le más csak benső cívódás

Mar, belülről elszívja figyelmem

Boldoggá nem tesz

Fázok