Ahogy szerelmes férfi vigyázza kedvesét Lépte ringó nyomát csókolják léptei Ahogy éj-setét felett remeg, s csendben ég Imbolygó árnyakat vetnek a gyertya fényei
Ahogy vérét ontja a várát védő szolga Közönyös feledés elleni bús csatába’ Ahogy gépezetben csavar teszi, mi a dolga Mégha halála lesz is ára javára
Ahogy hűlő Nap erejét elpazarolja Mégis tüzénél melegszik szív, s értelem Ahogy a krónikás féltő szava mondja Csak remélve ír, nem tudva, neked, nekem
Ahogy vet, elszórja picinyke magvait Mely talán érlelő, zsíros földbe jut Vékából túlélő, hej, alig marad, alig...! S fényével takargatja derengő Tejút
Ahogy növekszik a szár, nem sejtve, miképp S estére elkészül, csodaszépet terem Ahogy minden új már létezett régiként De újra felfedezni oly nagy kegyelem
Ahogy jövevényként járjuk e világot Tiszta víz’t epedve szennyes áradás közt Ahogy kinyílnak az öntözött virágok Élvezzük illatát, de közben számadás köt
Ahogy a méhecskék összegyűjtik méznek Folytatni e dolgot, valahogy így képzelem Ahogy elmerengőn a jövő felé néznek Szók ízének őrei hívlak őrizni velem
2007 02. 11. |