Hát hogyan harcoljak érted? Nyomorultan, egyedül Kisiklanak a mondatok Megbicsaklik a suta Feléd szőtt próbálkozás Félszegen állunk együtt A nyomasztó kórteremben S csak nézlek tehetetlenül
Megígérted, hogy enni fogsz De visszaküldted az ételt Lázadsz könyörtelenül A csövet ledugták ismét Sírtál, amikor találkoztunk Félig öntudatlanul is Csak halkan ismételted: Nem, nem, köszönöm, nem
Nyugtatóporok simogatják Egyre gyöngülő idegszálaid És fáj már minden mozdulat Elfogyott a húsod mind Inak reszelik csontodhoz porcaid Nagyon kicsi és szúrkál szíved Bezártak, hogy pihenj, feküdj Maradj úgy, mozdulatlanul
Ágyad fészkelődve feszül Harmincöt kis pille nyomja Őket is szabadon engednéd Uram, küldd el pillangóidat Kapaszkodjanak Őbelé! Húzzák vissza az ágyra Fordítsd meg kis gondolatait Oda vidd, mikor még élni akart!
Hát hogyan harcoljak érted? Légy segítségemre Menny! Fújj harsonát angyalaidnak Mert itt kevés már az ember Induljanak meg dörgő szavadra Törd össze poklának kapuit Hozd ki Őt a börtönéből Könyörgöm Hozzád, Istenem!
2007-02-13
A napló most hallgat, helyette mindent elmondanak a sorok |