Reumám szaggat
Mindkét lábamat paplan alá dugom
Fázik a lelkem, fagyos a gondolatom.

Akit ma bántottam, nem hagy aludni
itt kering bánata a fejem fölött.

Úgy esd az árva, könnyei árja
az Isten szívén is kolomp, csak én vagyok konok
pedig hát önmagam gyűlölöm, egyik énemet püfölöm,
s nagyokat rúgok itt ebbe a barátba
ki egy abból, aki voltam s tán vagyok,
csak nem tudja még, hogy nem őt ostoroztam:
önmagam kínoztam régi bűneimért, s
most nem jön álom a szememre,
mert sebeim sajognak.

Pucér a lelkivilágom, aludj, ó aludj el fájdalom
Hajnal közeleg, ne késlekedj Remény,
nehogy megelőzzön méreg, gáz, netán kötél –
Béke! Óvd meg tőlem az énjeimet,
kiket bántok s akikkel egymáshoz sok közünk van –
Szeretet, őrizz meg minket!