Reumám szaggat Mindkét lábamat paplan alá dugom Fázik a lelkem, fagyos a gondolatom.
Akit ma bántottam, nem hagy aludni itt kering bánata a fejem fölött.
Úgy esd az árva, könnyei árja az Isten szívén is kolomp, csak én vagyok konok pedig hát önmagam gyűlölöm, egyik énemet püfölöm, s nagyokat rúgok itt ebbe a barátba ki egy abból, aki voltam s tán vagyok, csak nem tudja még, hogy nem őt ostoroztam: önmagam kínoztam régi bűneimért, s most nem jön álom a szememre, mert sebeim sajognak.
Pucér a lelkivilágom, aludj, ó aludj el fájdalom Hajnal közeleg, ne késlekedj Remény, nehogy megelőzzön méreg, gáz, netán kötél – Béke! Óvd meg tőlem az énjeimet, kiket bántok s akikkel egymáshoz sok közünk van – Szeretet, őrizz meg minket!
|