Lehet, hogy lehet, de az is lehet, hogy nem lehet. Csak sírd ki jól a lelkedet. Itt most a lelküket köpik ki mind a fenyvesek.
Belőle d van az út, és belőled van a párna. Fejemet lehajtani, csak arra várna. Csak... Csa k inni kérnek a madarak. S ha fáj, hát jobb, ha fájna, sovány gilisztára is megy a márna.
Amerre látok, arra megyek... a szemem világába... Bennem vagy mélységes mélyen bezárva... (s én önmagamba vagyok zárva)
Ilyen mélyen még soha nem voltál bennem. Adtad a lelked és adtál ennem. Álmomban megcsókolhattam a szájad repedt szegletét... És elfelejtettem arra a néhány percre
hogy itt se voltál.
Elküldöm neked mind a férfidühöm. És elküldöm neked a halált, hogy lásd és érezd, hogy hülye volt, aki ilyent kitalált!
Papírzs ebkendőm még issssssza, issza Mikor jössz vissza?
Az bánt, csak annyi, hogy Ő tudta, hogy el se ment, s nem is jön soha vissza. |