Játékvilág

Tamás végignézett a harcmezőn. Ismerte a lehetőségeit, nagyon jó logikája volt. Tudta, hogy ha a gyalogosait okosan használja, akár még egy győzelmet is kicsikarhat. Végiggondolta a felmerülő lehetőségeket, majd felkészült a hadmozdulatra. Az ellenfél sem tétlenkedett. A túloldalt is ismerték a helyzet veszélyességét. Noha győzelemre állt az ellenséges hadvezér, tudta, nem szabd elbíznia magát, már csak a csata élvezetéért sem. Gondolatban ő is százszor végigjátszotta az eseményeket, sőt még fel is rémlett neki egy könyv, melyben valamilyen hasonló felállásról olvasott. Azonban a kezdeményezés most nem nála volt. Tamás támadott, a stílusa egyre agresszívabb lett. Kész volt feláldozni a gyalogokat, hogy beférkőzhessen az ellenfél zárt soraiba. Mire az ellen felismerte Tamás célját, már késő volt.
A királynak vége lett.

-Köszönöm a játékot! Nagyszerű élmény volt. – mondta Tamás, és elkezdte összecsomagolni a sakkészletet.
-Legközelebb kikapsz! – akadékoskodott az ellenfél.
-Majd meglátjuk barátom, majd meglátjuk.

A háborúnak vége.