A torony meztelen és vacog.

Fészek kalpagról álmodott,
körötte fehér galambokról.
Lelkében béke sztúpa ül.
A víz a Dunából istenül,
körül föld a tere, parkja,
kupolája levegő boltozat,
életfának, ereklyéknek,
s felette a nirvána kozmosza.

A torony meztelen és vacog.

A kupolába lépő érdemes.
Csak igaz lehet, választott.
Felesküdött. Világosodó.

A torony meztelen és vacog.

Hullócsillag sandít rá. Sajog.
Szellemképe hátborzongató.
Volt már itt, leverték, levették.
A bármit kábulata kísért.

A torony meztelen és vacog.

Szent Gellért hegyéről,
hol eddig várt, csak várt,
jött a galamb, tavaszt vélt.
A pálmaág ereklyét hozta át.

A torony meztelen és vacog.

Kőrözött. Helyét kereste.
Telt az idő, nappal, este,
nappal, este, … Sosem lelte.

A torony meztelen és vacog.

Fészket sem rakhatott.
A tornyon álságos dárdahegy,
begyét szúrta, hamvát szórta.

A torony meztelen és vacog.

Duna tükrén törik a szélcsend.
Esküdtek ! A pálmaág magva veszett !

Alkony pirul, a sztúpa kiüresített.