Békés öblökön ring, szétszórt a gondolat Lám, lám mégis beért, megpihen a futó Együgyű-magasztos szavakat mondogat Arca forró cseppekben fürdő nyárutó
Vége, vége, hála, a célszalag átszakadt S ha nem is gyúltak az égen új napok Torpanásba veszik, mi ereje maradt Zuhanását elkapják ölelő karok
Sötét és meleg kábulat takarja be Mint csecsemőt, ha világra megérkezett Akinek jutalma a féltő anyja lett Csecsre bújhat vigaszért elvesztett méh helyett
Ki mondja, hogy küzdelme kár, hiába volt? S ki, hogy az út az, mi szóra érdemes Az akadályt, mit a kar kitárva tolt Maga alá gyűrte, és más nem lényeges
Íme a futónak futása öröme Nem nézi a nyakába aggatott díjakat De figyel, hogy alkalmas idő jön-e Mikor belébúj a lélek, s ő újra szabad
Mikor fejét hátravetve büszkén ordít Felemelve karja Napkorongot érint Mindennek, mi szabály, kényszer, hátat fordít S szalad, újra szalad az út mentén, végig
2007-02-20 |