-         Kérem mondja el nekem még egyszer. Miért is ülök ebben a székben, ami úgy néz ki, mint egy ostoba fogorvosi szék azzal a különbséggel, hogy a sérült bal 5-ös helyett az agyamat szívják ki benne, hogy az internetre töltsék.

Dorfen elmorzsolt egy mosolyt a bajsza alatt és Mr. Kondrat-ra emelte a tekintetét.

-         Izgul?

Kondrat ősz szemöldöke a homlokára szaladt. Ezt az eshetőséget még nem vizsgálta meg.

-         Nem igazán, csak… A pokolba is, dehogynem. Egy rizsszem sem férne el, ha érti mire gondolok. Maga hogy érezné magát, ha a tudatát készülnének kirántani a testéből, hogy utána a régi jó porhüvelyt berakják a frigóba, mint egy főzésre váró pulykát?

Dorfen, a cég operátora az előtte vibráló képernyőre meredt. Még néhány perc van hátra a műveletig. Egy újabb Vimber van készülőben, aki azonnal a Vimber Rózsadombra költözik be.

-         Képszerűen fogalmaz Mr. Konradt, de egy kissé eltúlozza a dolgot. A művelet és a test tárolása ma már rutin folyamat. Jelenleg a világ 140 állomásán 2,4 millió testet tárol a cégünk és éppen ennyien élik a Vimberek boldog hétköznapjait a cybertérben.

Mr. Konradt figyelme elkalandozott. Nem kötötte le Dorfen lefetyelése, hiszen éppen elégszer elolvasta az ide vonatkozó passzust a katalógusban. Szeme újra Culkan hologrammjára tévedt Dorfen mögött. Hipnotikus jelenség az ipse, ez kétségtelen. Főleg az a furcsa mosoly a szája körül, ahogy csak jobb oldalon húzódik fel az ajka, láthatóvá téve a szemfogát. Ha nem mosolyogna a szeme is, akkor az ember esküdni merne rá, hogy harapni készül.

-         Találkozni fogok vele is? – intett a szemével Konradt a tökéletesen valósághű holo felé.

Dorfen-nek nem kellett hátrafordulnia, hogy tudja miről beszél a másik férfi. A holo úgy lebegett mögötte, akár egy megbízható bástya.

-         Ó, igen. A programozó volt az első, aki beköltözött a maga által teremtett világba. De ezt bizonyára hallotta már.

Konradt némán bólintott. Ismerte a sztorit. David Culkan gyógyíthatatlan betegsége elől menekült egy általa teremtett, kizárólag a világhálón létező álomvilágba tíz évvel korábban. Majd felajánlotta ugyanezt a lehetőséget néhány olyan embernek, akik hasonló cipőben jártak. Egy szép virtuális napon Culkan arra ébredt, hogy világa életre kelt és folyamatosan érkeznek a jelentkezők. Az általa programozott mesterséges intelligenciával rendelkező Vimberek, a „robotok” lassan kiszorultak a világából. De már nem kizárólag olyanok jöttek, akik ilyen vagy olyan okból rászorultak. Egyre több olyan ember érkezett, aki meg tudta vásárolni az új személyiséget, szépséget, fiatalságot. Konradtnak is volt több olyan ismerőse, aki évekkel ezelőtt beköltözött Virtualiaba, régi, elhasznált testét, pedig a mélyhűtőbe tette.

-         Igen-igen. Lassan iskolai tananyag lesz belőle. De igazán az érdekelne, hogy meg is ismerem majd?

Dorfen elsőre nem értette a kérdést, de az előtte lévő kijelző megadta a választ.

-         Ó, persze! A programozó nem változtatott a megjelenésén. Vimberként éppen úgy fest, mint a holón mögöttem. Ez egyébként az egyik válasz a kérdésére, melyet még nem válaszoltam meg. Ön többek között azért van itt, mert egy új, fiatalabb és kétségtelenül sármosabb külsőt szeretett volna magának.

Konradt lassan bólintott. „Én sem foglalkoznék ilyen dolgokkal, ha olyan valószínűtlenül jóképű lennék, mint Te, barátocskám” – gondolta némi haraggal.

-         De befektetésnek sem utolsó! – mondta Konradt – Tényleg, hogyan is működik pontosan ez a pénz dolog Virtualia-ban?

Dorfen az órára csüggesztette a szemét. Már csak két perc. Annyit csak kibír valahogy.

-         Ön minden vagyonát, amit az előttem lévő, hitelesített szerződések keretében a Virtualia Rt.-re bízott, Vimberként visszakapja 20 százalékkal megemelt összegben. Természetesen Virtualia hivatalos valutájában, Villarban.

Dorfen egy pillanatnyi szünetet tartott. Nehezen buktak ki a szavak a szájából.

-         A szóbanforgó összeg nagyjából 25 millió Villar vagyis virtuális dollár.

Konradt halványan elmosolyodott. Egy pillanatra még a feltöltőszékről és a sötét kis teremről is megfeledkezett, ahol bevégeztetik földi pályafutása és egy új, teljesebb és bitesebb élet veszi kezdetét. Szinte biztos volt benne, hogy Dorfen eddig csak számtanpéldában hallott ennyi pénzről.

-         Igen. Ez világos. De hogyan lesz a Villarból zöldhasú és abból újra Villar?

Doefen keze az asztal halványszürke üvegén dobolt halkan. Próbálta összeszámolni, hogy hányszor és hány embernek mondta már el ezeket a dolgokat. Megtippelni sem tudta.

-         Nos valójában nem lesz. Az Rt. Bankszámlája kezeli a bejövő összegeket és a kimenő utalásokat is, természetesen dollárban. Persze az új Vimberek által befizetett összegek mellett folyamatosan más bevételekre is szert tesz a cég. Ez teszi lehetővé, hogy magasabb értéken váltsuk Villar-ra az önök vagyonát. A legjelentősebb bevételi forrás a Vimberek által, a külső világ számára végzett munka ellenértéke.

-         Á, igen. Lehetek Call center operátor is.

Konradt viccnek szánta a mondatát, de Dorfen nem mosolyodott el. Igyekezett megőrizni a nyugalmát a hátralévő másfél percben.

-         Pontosan így van, ha erre vágyik. Gyakorlatilag bármilyen munkát végezhet, ami korábban számítógépen folyt. Tulajdonképpen most is computeren dolgoznak a Vimberek csak a képernyő másik oldalán.

A lehetőségek korlátlanok. Elég csak az online játékok kezdetleges mesterséges intelligenciájának kiváltására gondolni. Dorfen ismert egy Vimbert, aki könnyedén nyert meg egy online Poker kupát. Bizony a lehetőségek korlátlanok és a két világ közötti kapcsolat napról-napra szorosabb. A pénz mindenre képes.

-         Mennyi időnk van még?

Konradt hangja tompán csendült. Dorfen némi kárörömmel érezte, hogy a férfi most már vastagon be van ijedve. Ez általában nem tette boldoggá, de ebben az esetben nagyon is.

-         Fél perc, a művelet megkezdéséig.

Konradt ízlelgette magában egy pillanatig a gondolatot. Már csak egyetlen kérdésre maradt ideje és ebbe akart mindent belesűríteni. Megköszörülte a torkát, mely teljesen kiszáradt.

-         Lehetek majd szerelmes?

Kérdezte végül. A válasz nem érkezett azonnal és ezúttal nem az időhúzás miatt. A válasz közel sem volt egyszerű. Ha Konradt csak azt kérdezte volna, hogy érez-e majd illatokat vagy élvezheti-e a legcsodálatosabb festményeket, akkor egy „természetesen” lett volna a felelet. A szerelem azonban ennél lényegesen bonyolultabb.

-         Nos bevallom őszintén, erre nem tudom a választ.

Nyögte ki végül. Konradt halkan sóhajtott és lehunyta a szemét. Dorfen monitorján pedig elindult a visszaszámlálás.

-         A feltöltés állapota: 48 százalék. Testfunkciók rendben.

Mintha csak egy file letöltésről beszélne. A hang szenvtelenül buggyantotta elő a szavakat. Konradt teljesen mozdulatlanul ült, miközben a homloka köré fonódott gyűrű magas frekvencián villódzott. Minden apró morzsát összegyűjtött, ami a férfit jelentette fizikai valóján túl. Dorfen ugyanolyan mozdulatlanul ült, de nem aludt. Sokkal inkább úgy tűnt, mintha kikapcsolták volna. Aki most nézett rá, annak az a bizonytalan érzése támadt, hogy nyáron az aszfalt felett remegő levegő fátylán keresztül szemléli. Valahogy bizonytalanná váltak a körvonalai és az egész férfi valahogy halványabbá vált. De ennél is sokkal furcsább látványt nyújtott az arca. Mintha az is fakult volna és lassan előbukkant alóla egy másik arc. Ha Konradt abban a helyzetben lett volna, hogy végig nézheti a jelenetet, belátta volna, hogy mennyire hatékony munkaerő lehet valójában egy Vimber. Mielőtt a mennyezetre szerelt holóvetítő utolsó sugara is elveszett volna a szoba sötétjében, Dorfen szabályos vonásai végképp átadták magukat egy másik arcnak. Ekkor egy röpke pillanatig Culkan a programozó egyszerre két hologrammon volt jelen a teremben. Majd Dorfen alakja végképp kialudt. Szinte ugyanebben a pillanatban szólalt meg újra az operátorhang.

-         Feltöltés leáll. Letöltés elindul, állapota 12 százalék Az alany új személyiségének kialakítása várhatóan 2 perc múlva fejeződik be.

Amikor a művelet befejeződött, Konradt megmozdult a székben. Végig pillantott a testén és némi meglepettség suhant át az arcán. Ült még egy pillanatig, majd felállt a székből és lassan Dorfen megüresedett asztalához sétált. Felemelte a hivatalos megbízási szerződést és végig pillantott a fehér lapokon. Végül egy határozott mozdulattal kettétépte a köteget. Majd újra ketté és újra ketté. Ha lett volna valaki a helyiségben, akkor nem nagyon értette volna a jelenetet. Mint ahogy azt sem, hogy miért mosolyog Konradt olyan furcsán. Ha a szeme nem lett volna vidám, az ember a kilógó szemfoga miatt azt hihette volna, hogy harapni készül.