| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A szökés (az Emlékezés folytatása) Ideje:: 02-20-2007 @ 06:50 pm |
|
|
|
|
Aznap ismet rossz napja volt a Nonek. Apa ivott, ès ez az egèsz hètre rànyomta a bèlyegèt. Mert ha apa egyszer elkezdett inni, egy hètnèl elobb sohasem jòzanodott ki. Nem csinàlt o semmit olyankor, csak ivott. Sokat, nagyon sokat a jòtèkony àjulatig. Ezùttal kèzzelfoghatò oka is volt rà, a mùltheti viharos eso elvitte a kertet, es a jòszàgok nyolcvan szàzalèka a viz àltal lehordott iszap alà temetve fulladt meg. A falu szèlèn laktak, s a hàz utàn az erdo es a szolos hegyek kovetkeztek. Az onnan lehordott sàros iszapos tormelèk majdnem az ablakig felèrt az udvarban a vihar vègère. Iszonyù volt ezt làtni. Igy hàt az apa az alkohol bòdulatàba menekult.
Mikor az apa ivott, a No elviselhetetlen volt. Nemcsak hogy kotekedett naphosszat, de mintha a haraggal osszegyult agressziòjàt is a lànyon akarta volna kièlni, kulonos kegyetlensèggel sanyargatta. Aznap is, mint minden nap, fàèrt ment a kamràba a szeneskupàkkal a làny. Valamièrt az apja ès a No veszekedtek, de mivel nem hallgatòzott sohasem, igy nem tudta az okot. Csak azt tudta, sot szinte èrezte a zsigereiben, hogy a No mèrges. Nagyon mèrges, ès hogy ezt valòszinuleg o fogja megkeserulni. Pròbàlt hàt mindent tudàsa szerint a legjobban csinàlni, igyekezve ezzel elkerulni az elkerulhetetlen, mègpedig, hogy az apja felesège duhongeni kezdjen. Nagyon fàjdalmas dolog, nem akarta ma is kivivni. Pakolta hàt a fàt a kupàkba, sorba kivulre a vastgabb olfàt, belulre a vèkonyabb konnyebben èghetot.
A karàban a falra volt felpakolva a felapritott akac es tolgy amit tuzelèsre hasznàltak, s amit az apja gyujtott az erdoben vele, azon kevès alkalmak egyikekor, mikor kettesben indultak el csinàlni valamit. Igy a làny az apritott fàt orommel pakolta a kamràba, boldoggà tette a tudat ès a làtvàny, hogy egyutt dolgozik az apjàval, s igencsak eredmènyesen.
Belemerult a fahasàbok rendezgetèsèbe, ès èppen azon merengett, vajon mièrt jo az apjànak az ontudatlansàgig leinnia magàt, mikor is hallott, hogy a hàta mogott nyilik az ajto. Ahogy megfordult, a kivulrol beomlo fenyben àllva olyan volt a No mint egy hatalmas szorny. A làny a szemèn, s a tartàsàn làtta hogy baj van. Megszòlalt. - Màr mindjàrt kèszen vagyok, mèg kèt vastagabb akachasàb hiànyzik ès viszem is befelè. -Kèszen vagy? Igen? §gy gondolod? Na majd èn megmutatom neked mikor vagy te kèszen! Frocsogte a No, s elkapta a làny karjàt. -Apàd megint rèszeg. és tudod mièrt? Mert nem birja a retkes pofàdat làtni. Anyàd rànksòzott tèged, apàd pedig utàl mègcsak ràd nèzni is, ezèrt iszik! Na de majd most megmutatom neked, hogyan lehet valakinek megkeseriteni az èletèt igazàn! Leràntotta a gyereket a foldre ès felkapottegy akacronkot. - Ne!!! Azzal ne!!! Sikoltozta, de a No akkor màr nem làtott nem hallott semmit, csak utotte ahol èrte, a làny pedig azt tette ami a legèsszerubb volt. Az arca elè emelte a kèt karjàt osszekuporodott a foldon, ès vàrt, mikor èr vèget a rà zàporozò utès ès rùgàs sorozat. Talàn ha kèt perc volt...talan mèg annyi sem, a No kivorosodott pofàkkal ledobta a kezèbol a ronkot, kopott egyet a làny felè ès elindult befelè, mint aki jòl vègezte dolgàt. Az ajtòbòl mèg visszaszòlt:- Igyekezz mert ha bent kialszik a tuz, megint megtaposlak te kis cafka!
A lànynak eleredtek a konnyei. Fàjt neki, fàjt ahogyan megvertèk, fàjt ahogyan bàntak vele, ès fàjt az egèsz èletènek mind a kilenc ève. Nem èrtette, mièrt kell a sorsnak ily mòdon kegyetlenkednie, mit vètett o, hogy igy megalàzzàk ès megtapossàk ot nap mint nap.
S akkor tortènt valami. Valami odabent megszòlalt. NEM. Nem nem nem ès nem. Nem hagyom, hogy ok nelkul alàzzanak, nem hagyom hogy ok nèlkul bàntsanak. El kell mennem innen. Anyàm talan nem is gondol ràm, talan egy gonosz ès felelotlen teremtès, akit nem èrdekel a gyermeke sorsa, de ettol mèg az is jobb! Megyek ès megkeresem az anyukàmat! S ezzel elindult a hàtsò kert felè a kisùtra, ami kèt utcàt kotott ossze ipszilon alakban a kertek utàn. Sietett, màr ahogyan a làbai birtak, mert mindketto nagyon fàjt, ès meg is volt dagadva mert vèdekezni hasznàlta oket az imènt s igy az akàcfa utèsei fokènt a sippcsontjàt èrtèk. Sietett, majd màr majdnem szaladt. Kièrt az utcàjukbol, gondolta felmegy a pincesorra, ilyenkor a kutya se jàr arra, biztos nem talalkozik senkivel, érezte hogy buzlik, reggel takaritotta ki a nyùlòlakat, s azt is làtta magan, hogy rendezetlen, de nem èrdekelte. Egyetlen dolog jàrt a fejèben, megtalàlni az anyjàt, s meggyozodni ròla, hogy valòban olyan egyedul van a vilàgon, mint ahogy a No mondja, vagy az anyjàba netàn szorult egy kis èrzès. Ment elore, hamar leèrt a foùtra ahol a tàvolsàgi buszok megàlloja volt. Gondolta vàr egy buszt ami beviszi az anyja vàrosàba, es megkèri a buszsofort hogy vigye el pènz nèlkul. Nagysokàra èrkezett is egy sàrga busz, a làny màr majd beleorult a vàrakozàsba, mert ùgy szàmolta hogy màr felfedezhettèk azeltunèsèt, s talàn akkor elindulnak utàna. Talàn. S ha megtalàljàk, az amit kapni fog a szokèsèrt kemènyebb lesz mint a fàskamrai jelenet az imènt. Fellèpett hàt a buszra, ès beszèlni kezdett. - Kèrem szèpen szeretnèk bejutni a vàrosba, de sajnos nincsen pènzem. Vigyen el kèrem igy jegy nèlkul, mert nekem muszàj most innen elmennem. A sofor enyhe undorral az arcàn nezte a konnytol es egesz napos munkàtol maszatos arcot, a piszkos kezeket, a szakadt ruhàit, majd azt mondt. _- Nèzd kislànyom, szerintem jobb lesz ha most szèpen visszamègy oda ahonnan jottèl, ès nem csavarogsz a foùt mellett egyedul. - De kèrem, èn nem tudok oda visszamenni.... - Làtom elvertek, biztos jò okot adtàl rà, hàt ne alkudozz velem, hanem szàllj le, ès menj a dolgodra mig szèpen vagyok!
Igy aztan gorbulo szàjjal lelèpett a buszròl, tètovàzott kicsit mit tegyen, s aztan elindult gyalog. 35 km sok egy 9 èves gyereknek gyalog. Egy kilenc èves lànynak akinek 3 helyen van elrepedve a sipcsontja, pedig meghosszabb. De o ment, ment renduletlenul. Az ido elteltèvel egyre jobban rettegett hogy utàna jonnek, igy az ut szèlèn ballagva mikor egy auto kozeledett beugrott az àrokba vagy az ut szèli susnyàsba, vàt mig elhaladt az autò majd menetelt tovàbb.
Nem tudta mennyi ido telhetett el, de egyre fàradtabb volt, ès èhes is, àthaladt nèhàny kisebb falun, ha kutat talàlt ivott, de kozben sirt is folyamatosan, igy a szàja mindig szàraz volt mint a taplo. Mire beèrt a vàrosba màr sotet volt. Felult egy villamosra, nem èrdekelte, hogy tobben megbàmuljàk, nem èrdekelte màr semi, nyugodtan akart lenni kicsi, ès pihenni. Emlèkezett az utcanèvre, amit egyszer egy hivatalos levèlen olvasott, s erosen pròbàlt visszaemlèkezni hol is van ez az utca. Beugrott neki, persze, hiszen az apjàval itt lakott a vàrosban egy ideig, s csak aztàn koltoztek ki falura. Ment tehàt 4 megàllòt, ès leszàllt. Ott àllt a panelrengeteg kellos kozepèn, s csak azt tudta, hogy abban az utcàban àll ahol az anyja lakik, de hogy melyik lèpcsohàz, hànyadik emelet, ezt màr nem tudta. Nagyon fàradt ès szomorù volt, elkezdet sirni. Leult a patkàra es zokogott megàllithatatlanul. Szerencsejere arra jàrt egy idosebb holgy a kutyàjàval, - mint kèsobb megtudta Ilonka nèni ès Gizmò kutya-, aki a karjànàl fogva felhùzta ot a padkàrol, s megkèrdezte mièrt sir. - Sirok, mert az anyukàmat keresem, de nem tudom hol lakik, ès igy nem fogom megtalàlni... - Na nem olyan vèszes ez te làny, csak ne sirj! Hogy hivjàk az èdesanyàd? és o most tudja hogy te elszoktèl? és ki bàntott? A lànynak nem sok kedve volt beszèlni, igy kinyogte az anyja nevèt, ès ujra zokogni kezdett, igy nem làthatta, hogya holgy arca felderult. Na mi sem egyszerubb, gondolta magàban, s sznte hùzta magàval a vèkony kis testet a 86 szàm alà. Belèptek a liftbe, a làny mèg mindig sirt. A holgy igy szolt:- Ne sirj lelkem, itt lakik az anyukàd. A lifttel szembeni ajtoba kopogj be. és legyèl nyugodt, most màr itt jo helyen vagy, nem bànthat tobbet tèged az apàd! Igazàbol el sem jutottak az utolsò szavak a lànyhoz, pedig azt jelentete, hogy nem hiàba remènykedett. Ha a szomszèd is ismeri a tortènetet az màst nem jelenthet, csak azt hogy az anyja igenis harcolt èrte, ès nem adta fel, de erre csak kesobb volt ideje gondolni ott ès akkor nem. Kilèpett hàt a liftbol a negyedik emeleten megàllt az ajtò elott ès bekopogott. A verèstol è a fàradtsàgtòl meggyotort kis teste megfeszult a vàrakozàstol. S akkor vègre kinyilt az ajto, ott àllt elotte az anyja, aki illatos karjaival magàhoz ràntotta ès magàhoz szoritotta. A làny màr règes règen nem èrzett ilyesfèlèt, s elontottèk az èrzelmek. Felindultsàgàban mèg sikerult annyit kinyognie hogy:- Szia... Megjottem anya! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-20-2007 @ 07:46 pm
| Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 02-21-2007 @ 02:36 pm)
Comment: Egyszer mindenki megjön Csilla! Örülök, hogy kintről is itt tudsz lenni. Ki kéne próbálni, hogy elküldöd nekem priviben az írásodat, és én rárakom az ékezetet, majd a privát üzenetből másolnád be ide. ;-) |
|
|
|
|
|
