Este van, üres vagyok Nélküled
Most mentél el tőlem Kedvesem.
Hiányod képtelen vagyok elviselni
A kanapén fekve egyedül szenvedek.

Téged látlak mindenhol s mindenkiben
A sírás fojtogat, hangom megremeg
Szám szomorúan lebiggyed s
Könnyben úszik szerelmes szemem.

Forró teám fehér, gomolygó gőzében
A Te arcod rajzolódik ki előttem,
S ahogy a számhoz ér a bögre széle
Csókod édes ízét újra érzem.

Aludnom kellene...késő van.
Feneketlen kútként tátong teám maradéka.
Forrósága rég elszállt, akárcsak gőz-arcod
Már csak emlékszfoszlány maradt.

Lefekeszem a puha, barátságos ágyba
Behunyom szeme:itt is Te vagy!
Nem hagy arcod nyugodni.
Hogy alszom el így? Egymagam...?