Vihar közelít
Felvette sötét ruháját az este, csillag mintája fényesen ragyog. Amott egy bagoly mondja esti dalát, s tücsök zengi vidám kiséretét.
Alszik minden...csend honol az erdőn, távolból halk, bús dalát zengi a szél. A fák lombja táncot jár, összeölelkezve... s megvillan az ég peremén, a fény.
Vihar közelít... cikázva rajzolja haragját, cseppekben adja áldását a földre. Felsóhajt az erdő, s szomjasan issza lehulló könnyeit a tavaszi éjnek.
Hajnalodik... fehér ködruháját szárítja a szélben, tavaszi zsongás ébred erdőn és mezőn. Nézem a felkelő nap sugarán át, az érkező tavasz igéretét.
|