[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 362
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 362


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A szegénység arcai 14.
Ideje:: 02-24-2007 @ 09:54 pm

Mai hét krajcár történet

Aznap is, mint minden szombaton, sétálni indult kisfiával. A közeli játszótéren álltak meg, de a kicsi hamar megunta a játékot, hisz egyetlen gyermek sem volt ott a rossz idő miatt, így elindult sétálni. Az anyja követte.

A játszótér mellett hajléktalanok ültek a padon, akik a közeli szállón laktak. Mivel albérletben, egyedül nevelte gyermekét, mindig együttérzett velük, mikor meglátta őket. Ki tudja, mikor kerül ő is abba a helyzetbe. Ahogy lefelé csúsztak a társadalmi ranglétrán, egyre több szeretettel és megértéssel nézte őket, cseppet nem zavarta a mindennapos jelenlétük.

A kicsi odaszaladt a pad melletti libikókához, felült rá, de hamar meg is unta. Leszállt, odament a padhoz, és elkezdte bámulni a férfiakat. Valamit nézett a kezükben, talán kulcsot, vagy valami hasonlót, közben buzgón gagyogott a babanyelvén. Majd egészen közel került, és felmászott a padra. A férfiak kissé arrébb húzódtak, helyet szorítottak neki. Közben ő kényelmesen elhelyezkedett köztük, ami láthatóan elégedettséggel töltötte el.

Az anyja kis távolságból nézte kicsi fiát. Nem avatkozott közbe, bár félt, hogy a gyermek zavarni fogja a férfiakat. Már megszokta, hogy a felnőttek döntő többsége idegenkedik a gyermekektől, nehezen viseli el őket. Illedelmesen odaköszönt nekik, és szemmel tartotta a kicsit.

Az emberek mosolyogtak. Úgy tűnt, egyáltalán nem zavarja őket a fiú. Beszélgettek, cigarettáztak, mellettük ott volt az elmaradhatatlan kannás bor, a pad körül eldobálva hevertek a műanyag kupakok és a cigarettás csikkek.

A kicsi néha gagyogott valamit. Hogy mit, nem hallotta. Az egyik férfi markában ott volt néhány pénzérme, azt számolgatta, rakosgatta a tenyerében. Az anyja rászólt:
- Add vissza a bácsinak!
- Hagyja csak! - mondta.
Majd a másik odament az asszonyhoz, és a kezébe rakott 80 Ft-ot.
- Vegyen rajta Túró Rudit a gyereknek! Hajléktalan vagyok, de azért... - és itt elharapta a mondatot.

Az asszony vissza akarta adni a pénzt, de úgy érezte, ha megtenné, az embert utasítaná el, nem a pénzt. Ekkor egy másik elővette a papírpénzeit, kihúzta a legkisebb címletet, és az anyának adta.
- Ne adja oda, tartsa csak meg - szabadkozott.
A hajléktalan a fejét csóválta.
- Menjenek! - mondta.

Elindultak. Hazafelé, ahogy kéz a kézben sétáltak a kisfiúval, arra gondolt, hogy az Isten most ezeken az embereken keresztül segítette meg. Pedig már majdnem elvesztette a hitét. Betért a pékségbe, és vett egy kiló kenyeret, a kisfiúnak pedig egy péksüteményt. Aznapra megvolt az ennivalójuk.



Utoljára változtatva 02-24-2007 @ 09:57 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 02-24-2007 @ 11:00 pm)

Comment: Érdekes történet volt, bár nem hiszem, hogy ilyen megtörténhet a valóságban. Bár az tény, hogy azok adnak szívesebben, akik maguk is a legszegényebbek. Olyan nehéz elképzelni, hogy vannak, akiknek ennivalóra nem telik nap mint nap, miközben a másik oldalon meg mekkora pazarlás folyik. És nem kell ahhoz gazdagnak lenni, egy átlagos, vagy annál rosszabb körülmények között élő család is pazarol. És akkor még mennyit pazarolnak a gazdagabbak!


Hozzászóló: Julianna
(Ideje: 02-25-2007 @ 08:08 pm)

Comment: Én tanuja voltam hasonló történetnek, tehát nem biztos, hogy kigondolt esemény. Örülök, Bogika, hogy rábukkantam az új novidra.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds