| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az uzsorás II. Ideje:: 02-25-2007 @ 03:29 pm |
|
|
|
|
Váratlanul történt minden. A két behemót verőlegény, a kisváros ismert figurái, hűséges emberei voltak az uzsorásnak. Évek óta neki dolgoztak, már amikor dolgoztak. Mert idejük jórészében ingyen ittak Iván kocsmáiban. Többnyire csak ellopták az egész napot, nagy ritkán besegítettek a pult mögött.
Csibész még a hidegháború alatt deszantosként szolgált, állítólag a gyilkosságtól sem riad vissza. Szumó pedig fénykorában válogatott bírkózó volt, akkor még fényes jövővel, ma már csak sötét múlttal. Mikor Ivánt hátracsavart karral kituszkolták fényűző lakásából, majd saját telepjárójába nyomták, csak annyit motyogtak kissé zavartan:
- Bocs, főnök!
- Mit műveltek, barmok? – förmedt embereire az uzsorás, akkor még azzal a hangsúllyal, amit tőle megszoktak.
A válasz egy akkora pofon volt Szumótól, hogy egy pillanatra nem tudta hol van. Ebből az uzsorás megértette, hogy nem valami rossz viccről van szó. Már elindult a kocsi amikor ismét megszólalt.
- Mennyiért hagyjátok végre abba? Ha akarjátok, elfelejtem ezt az egész dolgot.
Ismét a néhai bírkózó válaszolt. Könyökével eltörte főnöke orrát. Csibész, aki vezetett, a fájdalmas nyögésre a visszapillantóba nézve látta főnöke véres arcát és olyan kifejezést olvasott le, amit addig soha. Félelmet. Véres, elesett arcát látva szánalmat érzett. Dehát a pénznek nincs szaga. Ezt pont főnökétől tanulta. Meglepődött volna, ha annak fejébe lát, ő is pont erre gondolt. Ez a két buta pofozógép mindent tőle tanult. A legcsóróbb alkoholistából is simán kiverték az utolsó fillérig a restanciát. Mégpedig kamatostól. Ivánnak nem volt kedve még egy kérdést feltenni. Ugyanaz lenne a válasz, mint az előző kettőre.
Időközben elhagyták a várost. Sajnos az útvonal ismerős volt neki, mivel ő jelölte ki. Csak azt nem gondolta, hogy egyszer ő lesz az akit emberei erre kirándultatnak. Most már a kezdeti döbbent riadalmat felváltotta az agresszív félelemmel kevert reménytelenség. Igen, ha az emberei magánakcióba fogtak megválthatja még az életét, de ha megvették őket nem biztos, hogy megöntözi még egyszer otthon a gyepet. Az út menti fák úgy tüntek el a kocsiablak előtt, mintha szoborrá vált emberek lettek volna, akiktől nem várhat segítséget. Pont úgy, ahogy ő sem segített senkin. Egy dámszarvas szökkent át a most már kietlen erdei úton haladó terepjáró előtt, majd megállt, izmos nyakát, fejét büszkén feléjük fordította. Iván úgy érezte a szarvas szemét az övébe mélyeszti. Mintha csak azt akarná mondani:
- Buták vagytok ti emberek!
- Igen! – válaszolt neki gondolatban. – Elég nagy hülye voltam, szívesen cserélnék most veled.
Úgy tünt el Iván maradék büszkesége, ahogy a szarvas a záródó borókafenyők levelei között.
Közel állt hozzá, hogy könyörgőre fogja a dolgot, még akkor is, ha nincs értelme.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-25-2007 @ 03:29 pm
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 02-26-2007 @ 07:44 am)
Comment: Érdekes témát feszegetsz. Bár minden hasonló ember visszakapná, amit adott. És itt nem a pénzre gondolok. |
|
|
|
|
|
