Ahogy a lágy eső áztatja a földet,
ahogy a nyári szellő ringatja
az égre néző búzakalászt,
úgy szórom rád napsugárként
a szeretet virágait,
szívem melegével egy életen át.
Vigyázom apró kis lépteid,
ahogy a világba indulni kész,
gyengéden simogat két kezem,
ha este aludni térsz.
Halkan mondok el egy versikét,
egy csendes imát:
Vigyázz rá, Ó Istenem!
Ő az én szememnek fénye,
ő az én édes gyermekem!
Ahogy múlnak majd az évek,
úgy enged el két kezem,
s ha már nem leszek,
angyalként vigyázok rád,
s őrzöm léptedet.
|
