Leányomnak
Ó gyermekem! Mennyi gond, s megannyi baj tarkítja napjaink... a hit ad nékünk erőt, edzi akaratunk, és enyhíti jajaink.
Kezem feléd nyújtva segítőn kitárom, oltalmazlak erőmön túl. Ne félj! Felvirrad a mi napunk, s a bajt az életből kizárom.
Segítve, szeretve egymást, csúf magányod messze száll, egy szép napon arra ébredsz: boldogság, szerelem vár.
De most... ott lépked körülötted két csöppnyi lény, az élet szép, hát ne keseredjél! Csókolj könnyeket orcájukra, ragyogjon mosoly ajkadon, ne tudják meg soha, mennyit sírtál, egykor minden hajnalon. |