Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A bohóc Ideje:: 02-27-2007 @ 08:37 pm |
|
|
|
|
Szerette az embereket. Szerette megnevettetni őket, mert tudta, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. Megnevettetni másokat! Csak ez éltette.
Bárcsak egyszer őt is megnevettetné valaki! De ugyan kinek jutna eszébe megnevettetni egy bohócot? Egy bohócot, aki mindig vidám! Akinek folyton fülig ér a szája…
Az öltözőben félhomály volt. Már csukott szemmel is fel tudta kenni a festéket az arcára. Először a fehér, aztán a vörös. Messziről is látszódjon a mosoly! Kigyulladt a jelzőlámpa. Az artisták kivonulnak, aztán ő következik. Nem bírta visszatartani a könnyeit. - A fenébe is! Elmosódott a festék - mondta magának szemrehányóan. Áthúzta vörössel a száját, arcára visszakente az elmosódott fehér festéket. Belemosolygott a tükörbe: - Na, igen! Semmi baj. Kezdődhet a produkció.
Ekkor kivágódott az öltöző ajtaja. A cirkuszigazgató lépett be rajta. - Azt akarom, hogy úgy nevessenek ezek a barmok rajtad, hogy leessenek a székről. Érted? Napról napra kevesebben vannak! Ha így megy tovább, nem kapod meg a gázsid. Világos? - Hát, persze. Világos- felelte fülig érő vigyorgó szájjal a bohóc.
Elindult a porond felé. A zenekar rázendített. Tata tarara tata taram… A függöny előtt hirtelen meggondolta magát. Felfutott a lépcsőn, kiállt a légtornász helyére. A reflektorok megvilágították a kupola tetején. Mindenki kiabálni kezdett. - Ni! Ott a bohóc! Hihi! Ott a bohóc! Ő meg csak állt, nézte a közönséget. A közönség pedig egyre inkább zavarba jött. Nevetni kezdtek. - A bohóc -suttogtak izgatottan. - Mindjárt leugrik a bohóc. Hiszen nincs is kifeszítve a háló… Kicsit megbillent, de még sikerült visszanyernie egyensúlyát. Erre mindenki felkacagott. - Produkció! -kiáltotta. És széttárt karral, kacagva zuhanni kezdett.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-27-2007 @ 08:37 pm
Hozzászóló: Si (Ideje: 02-27-2007 @ 08:50 pm) Comment: Hú, de izgalmas volt! Az ember szinte várta a tragikus véget és mégis összeszorul a szív, mikor bekövetkezik. Grat. Si |
|
|
|
|
Hozzászóló: szkallas (Ideje: 02-27-2007 @ 09:14 pm) Comment: ez feler a bohoc prdukciojaval.. ezekutan kivancsi vagyok.. meg imbolyogsz fenn a trapezon. é ....biztos vagy benne, hogy ugrani fogsz.. csupa kerdes de ha valaki ilyen dramai modon ir, hatasa alatt feltolul az olvasoban sok kerdes.. a kerdesek sorozata = nagy elismeressel |
|
|
|
|
Hozzászóló: veva (Ideje: 02-27-2007 @ 09:21 pm) Comment: Rövid és csattanós - mindenképpen (bocs)! Kitűnő! |
|
|
|
|
Hozzászóló: csitesz (Ideje: 02-28-2007 @ 12:26 am) Comment: Hát, ez nem egy vigyorgós repülés. Nagyo jól megírtad. Józsi |
|
|
|
|
Hozzászóló: Netelka (Ideje: 02-28-2007 @ 06:19 am) Comment: Végre egy nem szokvány bohóc-történet. Pedig úgy indult, már vártam, mikor kezd el zokogni. De remekül oldottad meg - gratula :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-28-2007 @ 07:23 am) Comment: igazán megtisztelő a hozzászólásotok! köszönöm. |
|
|
|
|
Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-28-2007 @ 09:35 am) Comment: szépen szóló szimbólikus szösszenet! (a bohócok számomra mindig gyanúsak voltak...) kezicsókolom, százketteske |
|
|
|
|
Hozzászóló: agnes (Ideje: 02-28-2007 @ 10:05 am) Comment: Szemilla! Szeretlek olvasni. Bohócnak lenni hivatás,...de az utolsó nevetés csak önmagáért szól....jaj... |
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-28-2007 @ 10:23 am) Comment: húúú, Ágnes! ezzel a hsz-szel most hozzátettél valamit, amit csak éreztem, de nem tudtam eddig. (nagyon köszönöm! ) 102:) szívet szimogató szólásodért szememet szemérmesen szütöm leee:) |
|
|
|
|
Hozzászóló: ovobacsi (Ideje: 02-28-2007 @ 02:21 pm) Comment: Görcsbe rándult a gyomrom, elgurult a piros orrom... grat! |
|
|
|
|
Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 02-28-2007 @ 05:58 pm) Comment: Nem, Kedves Szemilla! Elnézted az irányt! A bohócok széttárt karral emelkednek. És nem zuhannak...Talán a festék róluk. Az hullik a földre. Talán az. A bohóc az égre száll, bár a földre hullik a könnye... |
|
|
|
|
Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 02-28-2007 @ 07:53 pm) Comment: Ági döbbenetesen jó írás. Hú. Nos nekem is van egy írásom - nem is oly régi - itt van már fenn valahol. Különös, hogy a bohóc mindkettőnkben közeli, hasonló érzéseket vált ki. Érdekes. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Xiam (Ideje: 02-28-2007 @ 09:16 pm) Comment: igen, grat. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Audrey (Ideje: 03-01-2007 @ 06:53 am) Comment: Nem várt befejezés, éppen ezért meghökkentő. Kicsit groteszk is. Ötletes írás! |
|
|
|
|
Hozzászóló: csizi (Ideje: 03-01-2007 @ 09:37 am) Comment: Rövid volt, de velős. |
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 03-01-2007 @ 10:20 am) Comment: köszönöm! köszönöm! köszönöm! (Xiam, legalább tudom, hogy élsz.. és tudod, amíg élsz, addig bármi megtörténhet -még a jó is) |
|
|
|
|
Hozzászóló: hori (Ideje: 03-01-2007 @ 01:47 pm) Comment: A bohócról nekem mindig a bánat jut elsőre eszembe és nem a nevetés. Mindig olyan arcfestés van előttem, hogy oda vannak festve a könnyei. Tetszett, amit írtál. |
|
|
|
|
Hozzászóló: meva (Ideje: 03-01-2007 @ 04:23 pm) Comment: Nagyon tetszik! Ez a bohóc bármelyikünk lehetne. (Mindent a "közönség" kedvéért.) Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
Hozzászóló: prayer (Ideje: 03-01-2007 @ 06:13 pm) Comment: Tudod, Ági, én is ugrottam már háló nélkül a semmibe, csak én hittem a hálót... Nem volt... Nem is lehet. Ezt csak a zuhanásban hiszi el az ember, hogy van. Amikor rugaszkodik, akkor még tisztában vele, hogy alatta semmi sem várja... Ja, hogy itt vagyok? A háló is mi magunk vagyunk! |
|
|
|
|
Hozzászóló: kisssp (Ideje: 03-01-2007 @ 06:45 pm) Comment: Igen! Gyakran nem törődünk mások érzésével, csak magunk örömét keressük. Hogy megéljünk, létezzünk, el kell hallgatnunk érzéseinket. Jó volt olvasni!
Üdv.. Péter |
|
|
|
|
Hozzászóló: blue (Ideje: 03-01-2007 @ 09:57 pm) Comment: Eszembe jutott egy régi film, de sajnos a címét nem tudom, annak is nagyon szomorú vége lett, mert az apa meghalt, és a lánya vette át a cirkuszban a szerepét. |
|
|
|
|
Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 03-02-2007 @ 03:29 pm) Comment: Szép történeted hihetetlen fájdalmat tükröz, amit még a kacagás sem tud elrejteni... |
|
|
|
|
|