[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Kovacs_Tibor
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9075

Most jelen:
Látogató: 29
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 29


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 2: Wendler Mária portál
· 3: Péter Erika honlapja
· 4: Olvasás lap.hu
· 5: kortársirodalom.lap.hu
· 6: haiku.lap.hu
· 7: Fényfa
· 8: Zsefy Zsanett
· 9: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 10: Végh Sándor személyes honlapja
· 11: SOmannák
· 12: Gligorics Teru Versei
· 13: Barátok Verslista honlaja
· 14: Alkotó.lap.hu
· 15: Sidaversei
· 16: Ararát
· 17: Dezső Ilona Anna honlapja
· 18: magyarirodalom.lap.hu
· 19: Kaláka
· 20: Haász Irén weblapja

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Vasárnap este
-: Poet
Ideje:: 02-27-2007 @ 10:26 pm

Este van. Csöndben ülök itthon, egyedül. Előttem áll egy korsó sör. Jéghideg, enyhén habos – pont, ahogy szeretem. Nincsen semmi dolgom (legalábbis úgy döntöttem, hogy most nem lesz), senki és semmi nem állhat közénk. Nagy sörbarát vagyok, különösen, ha ilyen ínyencségről van szó, mint amilyen ez itt, ami épp előttem áll, a szűretlen búzasör ugyanis különös kedvencem. Semmi mást nem kellene tennem, mint hogy érte nyúlok. Csak megragadnám a korsó fülét, és ellentmondást nem tűrően magamhoz ragadnám, birtokba venném, és élvezettel emelném a számhoz, ahogy ezt már annyiszor tettem életem során, nem is beszélve arról, hogy még hány alkalommal fogom is.
És mégis, valami más, mint ahogy lenni szokott. Ezt már az első pillanatban, még a jól begyakorolt mozdulatsor megkezdése előtt tisztán érzem. Kissé meglepetten ugyan, de a végső győzelem biztos tudatában kezdem szemügyre venni, mi is történhetett. A környezet rendben van: otthon vagyok, ülök a szobában, kényelmesen elhelyezkedtem, még a lámpa is épp csak annyira világít, hogy elég fényt biztosítson aktuális tevékenységemhez, ami jelen esetben a sörivás (bár már kezdek elbizonytalanodni). A nyugodt, halk félhomály egyébként is mindig ellazít. Az időpont is ideális: vasárnap kora este. Ilyenkor, ha egyedül vagyok, és a legizgalmasabb lehetőség az esti film a tévében, egy korsó hűsítő sör igazán fel tudja dobni a pillanatot. Ráadásul a csábító nedű kedvenc ereklyekorsómban várakozik arra, hogy végre elfogyasszam. (Az ereklye itt annyit tesz, hogy egyik törzshelyünkről tulajdonítottam el.) Még csak a társaság hiánya sem okozhat problémát, hiszen vasárnap este a barátaim szintén otthon pihenik ki a hét fáradalmait, feltehetően ugyancsak egy korsót szorongatva kezükben (pontosabban ők valószínűleg már szorongatják, amíg én csak a gondolattal játszom). A hét többi napján egyébként is együtt söröztünk (a törzshelyen még meglévő korsók közreműködésével). Persze, tudom, ez ma már nem az első söröm. De legyünk őszinték: álszentség lenne ezt, mint potenciális zavaró tényezőt említeni.
De hát akkor mi a probléma? Talán most inkább bort kívánok? Erősen kételkedve ugyan, de hátradőlök a fotelban, és csukott szemmel megpróbálom elképzelni, ahogy egy pohár megfelelő hőmérsékletű, kiváló minőségű, sötétvörösen csillogó száraz vörösbort kortyolgatok. Bár az ötlet kedvemre való, gyorsan rá kell, hogy jöjjek, a mai este nem a boré. Hasonló módszerrel élem bele magam a whisky fogyasztásába – hiszen alaphelyzetben ki tudna elutasítani egy pohár, a jégdarabokon kéjes lassúsággal lecsorduló, füstös scotch-ot. De valahogy most ez sem az igazi. Eljátszom ugyanezt az összes létező és általam kedvelt itallal (mellesleg a két kategória nem sokban tér el), de mikor már az üdítők következnének, hirtelen megálljt parancsolok magamnak – mindent azért én se tűrök el...
Továbbra sem adom fel azonban az élvezetért folytatott – egyre nyugtalanítóbb – küzdelmet. Az új taktikám a meglepetés erejére épít: igyekszem elterelni gondolataimat drága sörömről, és néhány pillanatig másra koncentrálni, hogy aztán hirtelen, a természetesség illúziójával térjek vissza valódi feladatomhoz. Hogy ezzel a sörömet szerettem volna váratlan helyzetbe hozni vagy saját magamat, abban már én sem vagyok teljesen biztos, de az világos, hogy egyikőnkön se tudtam kifogni. Sőt, a bizalmatlanság ilyen félreérthetetlen megnyilvánulása után, mintha kissé még nőtt is volna a távolság termék és (reménybeli) fogyasztója között. Pedig a mi kapcsolatunk rég túlmutat ezeken a száraz gazdasági szakszavakon. Össze se tudnám számolni, hány őrült kalandban voltunk cinkostársak, mennyi önfeledt pillanatot köszönhetünk egymásnak... És lám, amikor a legtöbben a hét utolsó napján magamra hagynak, ő most is mellettem áll.
De hát akkor mi a baj? Talán már nem őszinte ez a viszony? Lehet, hogy az idők során megkopott a hűség, és már csak a szürke megszokás tart össze bennünket? Nem, azt nem hiszem. A fásultságnak vagy elidegenedésnek semmilyen jelét nem vélem felfedezni rajta. Ugyanolyan édesen zavaros, mint amikor először találkoztunk. Ez a szűretlenségéből fakadó, áthatolhatatlan zavarosság egyébként mindig bizonyos titokzatosságot is kölcsönzött neki a szememben. Talán nem is ismerem eléggé. Előfordulhat, hogy a változás lehetősége mindig ott volt a kapcsolatunkban, ő eddig is magában rejtette azt. De nem! Az nem lehet, hogy ez a vékony, de annál derűsebb habréteg annyi ideje hamisan gyöngyözik! Nem, valami más állhat az események (pontosabban az eseménytelenség) mögött.
Lehet, hogy én változtam meg? Eljött az ideje, hogy mások helyett magamban keressem a hibát. De nem kívánom kevésbé, mint eddig. Sőt, az idő múlásával mintha még csábítóbbnak érezném, hiszen a kezdetben érzett puszta vágy mellé mostanra bizonyos biztonságérzet is társult. Nem csoda, ennyi közösen átvészelt megpróbáltatás után. És ha már nem bírtam tovább, ő mindig karnyújtásnyira volt. Az is elképzelhető, hogy pont ez áll a háttérben: túlságosan hozzászoktam, hogy bízhatok benne. És tényleg, most hasít belém a gondolat: még soha eszembe se jutott, hogy mit tennék nélküle, mi történne, ha egyedül maradnék. Ezen még soha nem törtem a fejem, hiszen olyan valószínűtlennek tűnt. És úgy gondolom, ez igazán nem is róható fel nekem. Az ember ne foglalkozzon túl sokat a jövővel, mert észre se veszi, és elszáll a feje fölött a jelen. És ebben a pillanatban beleborzongok a felismerésbe: mi van, ha nem foglalkozom vele eleget? Persze azért el nem hanyagolom, hiszen meglehetős gyakorisággal találkozunk (egyesek szerint néha már túl gyakran is, bár én magam az ilyen véleményekre sohasem adtam túlságosan). De ez nem minden. Ha őszintén belegondolok, már az idejét sem tudom, mikor emeltem utoljára csodálattal a fény felé, hogy aranyló színében gyönyörködjem, mikor figyeltem végtelennek tűnő türelemmel a buborékok szűnni nem akaró sorát, ahogy nyugtató monotonitással úsznak a korsó szája felé, vagy mikor ízlelgettem percekig minden kortyot, elképzelve a nemes alapanyagok útját a természettől egészen a korsómig...
Elszégyeltem magam. Lassan, de most már újúlt magabiztossággal nyúlok a korsóért... És sikerült! Nálam van, az enyém – de én is az övé vagyok. Elhatározom, hogy igyekszem teljes valómban átadni magam az élménynek. Szinte áhítattal emelem számhoz a korsót, és belekortyolok a sörömbe. A szűretlen, édes, hűsítő búzasörbe. Kicsit megmelegedett, amíg én a gondolataimmal voltam elfoglalva. A szénsav is teljesen kiszállt már belőle. De végig itt volt, megvárta, amíg megértem a történteket, és most újra készen áll arra, hogy szomjamat oltsa, hát most én sem hagyom cserben! Minden egyes langyos, buborékmentes kortyot hosszan, ernyedt gyönyörrel ízlelek, mielőtt leeresztem a torkomon, és minden cseppért gondolatban köszönetet mondok a sörfőző mesterek tapasztalatának és fáradozásának, miközben szinte érzem a napsütötte búzamezők illatát a korsómból párologni...
Csöndben ülök, egyedül. Az esti film már régen véget ért, be is sötétedett. Előttem áll az üres korsó. Nem tudom, mikor esett sör utoljára ilyen jól. Nem tudom, mikor volt a vasárnap este utoljára ilyen kellemes. Nem is érdekel. Csak várom a következőt.


Utoljára változtatva 02-27-2007 @ 10:30 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés
Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online