Ó Kedvesem, nem érzed,
szerelem vesz körűl?
Nem érted asszonyi szívem
apró rezdüléseit?
Itt benn, minden a régi,
nem koptatta el a zord idő.
Igaz az évek jöttek, mentek,
hajamba lám, fehér szálak kerűltek.
Sértetlen kötelék fűz össze minket,
nem választ el senki,
csak a halál.
Féltelek Téged, legdrágább kincsem
drága napsugaram,
Kedvesem.
Hogy milyen egy asszony szíve?
Száz arcú, színes virág.
Olvass belőle, s a dolgok mélyére láss,
s amit meglelsz,
az igaz szerelem és
odaadás.