[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 336
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 336


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Ébren álmodó (1)
Ideje:: 03-14-2007 @ 11:46 am

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú.
Nagy szegénységben éltek a szülei, ráadásul nem is voltak valami jó emberek, de a kisfiú mégis tiszta szívből szerette őket. Nem tudta másképp elképzelni az életet, csak úgy, ha szereti őket.

Az apja sokat ivott, hogy ne kelljen gondolnia a valóra, és ha a kisfiú az énekével zavarta, vagy épp furulyán játszott, iszonyatos dühbe gurult.
- Nem megmondtam, hogy ne lármázz itt nekem! -üvöltötte, és belenyomta a fia tenyerébe a tüzes vasat.
A kisfiú jajgatott, ahogy sercegett a bőr, de később látta, hogy ilyenkor az apja szemében furcsa, gonosz tüzek gyúlnak, egészen úgy, mintha sárkánnyá változna.
Ezért aztán elhatározta, megküzd a sárkánnyal. és ha tüzet okádva a tenyerét égeti, majd összeszorítja a fogát, nem szól egy szót sem; ne örüljön a sárkány! Akkor a sárkány biztosan elgyengül előbb-utóbb.

Minden ilyen büntetés után, a kisfiú az erdőbe szaladt, hogy a patak hűs vizével gyógyítsa sebét. Egy idő után megszokta, hogy ott is marad, s ott vigasztalja magát furulyszóval.
Igazából nagyon magányos kisfiú volt, habár ezt mások gondolták róla. Az erdőben, úgy érezte, barátokra talált. Figyelte a madarakat, hogyan raknak fészket, tavasszal a hóvirágokkal beszélgetett, nyáron a lombok közé bújva lett saját palotája, ősszel avarból készített magának selyem takarót. Közben pedig küzdött a sárkánnyal, és nagyon elégedett volt magával, mert érezte, hogy a sárkány ereje napról napra gyengül.

A kisfiú észre se vette, egy szép napon felnőtt. Ezt onnan tudta, hogy az apja megfogta a piszkavasat, és közölte vele:
- Takarodj a házból, te büdös kölök, már felnőttél, ne szívd tovább a vérem, gondoskodj magadról!
A kisfiú nagyon elcsodálkozott, mert addig meg sem fordult a fejében, hogy egyszer nagyfiú is lesz belőle, és akkor a sárkány így vet véget a küzdelemnek, hogy egyszerűen elzavarja a háztól.
- Na, most aztán mihez kezdjen? -töprengett magában. Kiment az erdőbe, leült egy fa alá és sírdogálni kezdett.
És persze, ahogy az ilyenkor minden mesében lenni szokott, arra jött egy rőzsét gyűjtögető anyóka.
- Nincs egy szál cigid? - kérdezte.
- Sajnálom, de nem dohányzom.
- Ördög fattya! -morgott fogatlanul az anyóka- de valami neki is lehetett a szíve helyén, mert leült a fiú mellé, és így szólt.
- Hát, neked, meg mi bajod?
- Nincs semmi bajom - válaszolta a kisfiúból lett nagyfiú a szokásos kedvességével. - Csak a sárkány feladta a harcot, és most itt üldögélek a fa alatt.
- Bolond vagy te kölök! Bolond! De tudod mit! Adok neked egy jótanácsot. Mosolyogj a világra, és akkor a világ is visszamosolyog rád. Akinek ilyen a mosolya, az megél belőle. Ne feledd! Mosolyogj!

Azzal az anyóka ahogy jött, eltűnt az erdőben. A fiú, meg még éldegélt egy darabig az erdőben, de ahogy jött a hideg tél, egyre inkább behúzódott a városba. Nem felejtette el, amit az anyóka tanácsolt neki: mosolygott mindenkire; és az anyókának igaza lett.
Megesett az emberek szíve a  mosolygós fiún. Adtak neki enni, sőt még vendégül is meghívta valaki mindig éjszakára. Mikor kérdezték, mi az a seb a kezén, ő mindig mosolyogva válaszolt:
- Megküzdöttem a sárkánnyal! - és hosszan mesélte, hogy okádott a sárkány tüzet, és a királylány mint hűsítette kezét az életadó vízzel.

Annyira igaznak tűnt, amit mondott, hogy az emberek elhitték az utolsó szóig.
Így élt egy darabig a kisfiúból lett nagyfiú, de aztán, akik megszerették, segíteni akartak rajta, és jótanácsokkal látták el.
-Felnőttél! Menj el dolgozni! Gyűjts sok pénzt, vegyél házat, kocsit, nyaralót, nősülj meg, csinálj gyerekeket! Élj!
A kisfiú, mivel nagyon szerette az embereket, szeretett volna örömet szerezni nekik azzal, hogy teljesíti a kívánságaikat. El is ment dolgozni, de ha szomorú volt, ott is elővette a furulyáját és furulyázni kezdett. Ilyenkor persze mindig rászóltak:
- Hé, Te! Itt nem lehet furulyázni! Ez munkahely! Dolgozz!
Mire a fiú mindig barátságosan mosolygott egyet, abbahagyta a furulyázást, és megpróbált pénzt keresni.

Egy idő után azonban kezdte megint nagyon magányosnak érezni magát. Neki csak az erdőben vannak barátai! Itt a városban csupa kis sárkány lakik. Igaz, ezek nem olyan veszélyesek, ezek nem égetik a bőrt a tenyerén, de valahol máshol kezdték égetni. Olyan helyen, ahol nem is lehetett látni. A lelkét égették, és nem volt hűs forrás a sebeire.
- Ennek a kölyöknek agyára ment a jólét! - mondták. - Örökké vigyorog, ahelyett, hogy dolgozna!
Egy szép téli napon aztán, a kisfiú nem bírta tovább a barátai nélkül. Visszament az erdőbe, bebújt a hó alá, és betakarta magát a nagy fehér paplannal.
Másnap a vadászok találtak rá.
Arcára ráfagyva, ott volt a mosoly.



Utoljára változtatva 03-14-2007 @ 02:38 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: ovobacsi
(Ideje: 03-14-2007 @ 01:58 pm)

Comment: Mindjárt hozzá szólok, csak előbb kerítek egy pzs-t, hogy kitöröljem a könnyeket a szememből...


Hozzászóló: ovobacsi
(Ideje: 03-14-2007 @ 02:00 pm)

Comment: És most gratulálok! Asszem, nem kell ezt tovább ragoznom...


Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 03-14-2007 @ 02:39 pm)

Comment: Most megyek én is, és bebújok a takaró alá, mert iszonyatosan hideg van, mesének meg majd a rózsaszínek és lilák közül választok. Most akkor ki a felelős, a nagy sárkány, vagy a kis sárkányok, esetleg az öregasszony? Nyilván, hogy mind hatással voltak rá, de választhatott volna saját utat is magának.., kár érte.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 03-14-2007 @ 03:00 pm)

Comment: Fatám, drága! holnapra minden jóra fordul... és hogy ki a felelős? hja, ez olyan jó kérdés... mintha lenne rá válasz... (Ákos: ne picsogj! egy nagyfiúhoz nem illik!)


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 03-14-2007 @ 03:30 pm)

Comment: Én is sokszor megbíztam az emberekben - össze is égettek rendesen - de hiába nézem a tenyeremet, azon nincs semmi nyoma...


Hozzászóló: soman
(Ideje: 03-14-2007 @ 03:37 pm)

Comment: Tényleg nem lehet mit hozzáfűzni.


Hozzászóló: blue
(Ideje: 03-14-2007 @ 03:38 pm)

Comment: Csak jeleztem Szemi itt voltam. ölellek: gaby


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 03-14-2007 @ 04:24 pm)

Comment: na, csak semmi szomorúság! ezt direkt hollywoodira csináltam... még csak az első rész... (bízzatok bennem -mosoly díjra hajtok)


Hozzászóló: Nefelejccss
(Ideje: 03-14-2007 @ 05:18 pm)

Comment: Végeztem egy kísérletet. Szememfényének, 5 éves kis unokámnak felolvastam a mesét. Meghökkentő volt, ahogy reagált.Azt hittem, nem fogja megérteni, de mikor tátott szájjal hallgatta a történetet, és könnyek gyülekeztek a óriási szemeiben, tudtam, érzi amit írtál. A végén levonta a tanulságot: Nekem olyan jó, hogy mi nem így élünk, és szerettek... Azt hiszem, ezek után minden szó, és kritika felesleges, ez igazi őszinte dicséret volt. Szeretettel: Nefi


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 03-14-2007 @ 07:13 pm)

Comment: Nefi! ilyen hozzászólásra gondolni sem mertem... ez tényleg mindennél többet jelent. Köszönöm!


Hozzászóló: Minilany
(Ideje: 03-14-2007 @ 07:20 pm)

Comment: A sárkányok már csak ilyenek.... Timy


Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 03-15-2007 @ 08:51 am)

Comment: Nefi hsz-ét nekem is öröm volt olvasni, látod, szemillám! :)


Hozzászóló: enigma
(Ideje: 03-15-2007 @ 10:58 am)

Comment: én erről álmodtam már ébren.


Hozzászóló: meva
(Ideje: 03-15-2007 @ 07:42 pm)

Comment: A mosolynak nagyon nagy a hatalma.(Szerintem a vadászoknak is sikerült életet lehelniük a fiúba.) Nagyon tetszik az írásod! Szeretettel: Éva


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds