Fáradt vagyok, Uram, mert szívet adtál nekem, és nem mondtad, hogy a szív nem arra való, hogy szeressek, hanem hogy a testemet éltesse.
Fáradt vagyok, Uram, mert szemet adtál nekem, és nem mondtad, hogy a szem nem arra való, hogy meglássam a szépet, hanem, hogy tájékozódjak a világban.
Fáradt vagyok, Uram, mert kezeket adtál nekem, és nem mondtad, hogy a kezek nem arra valók, hogy simogassak velük, hanem, hogy megfogjam a tárgyakat.
Fáradt vagyok, Uram, mert testet adtál nekem, és nem mondtad, hogy a test nem arra való, hogy az öröm forrása legyen, hanem, hogy meg tudjanak különböztetni más emberektől.
Fáradt vagyok, Uram, mert embereket adtál körém, és nem mondtad, hogy az emberek nem arra valók, hogy szeressem őket, s hogy ők is szeressenek, hanem, hogy kitöltsék az üres teret a világban.
Fáradt vagyok, Uram, mert van testem van lelkem vannak vágyaim
mert van életem
Engedj el, Uram...
2007. február 14.
|