Már messziről kondulnak a harangok érted Magas füvet hajlít suhogtatva a határ Márciusi hantok felett vidámabban ébred Kósza gondolat, egy emlék mégis rád talál
Rég volt, mikor elmentél új hazát keresni Föld-ország helyett meghívott kacsintva a Menny Feledtetve meleg méhet, halált megszeretni S itt hagytál minket hátra nélküled idelenn
Évek jönnek; múltak, örök gyermekünk leszel Ahogy a padba ülve új leckét tanulnak Látlak az udvaron velük; egy fáról szedrezel A lurkók vezérnek választanak maguknak
Okos szemedben hamarosan féltés keres hely’t A jó szülő magja bont csírát a végeken És mindent megértesz, mert elméd bölcs, nem felejt És így lett volna igaz, nem, nemcsak képzelem…
…
A felnőtt-iskolában most minket vár szemeszter Egy újabb, s ki tudja, tán csak éppen átmegyünk Remény éltet, hogy a sors nem bajjal keresztel Kívánhatom-e, ha te nem, hát Isten legyen velünk?
2007-03-19 |