Fényképek a falon
egy régi történetet mesél
minden néma sárga kép
Képek az agyamon-
már semmi sem dalol
túl rég volt a tél
Messze került tőlem minden ami szép
nem maradt más, szakadt kép
és az álmok s test
vagy a vágy a vágy mely végigtép
minden egyedül töltött éj után.
Hiába vár rám a város
Hiába a rengeteg álbarát
Hiába ismerem az út kopott szagát
Minden mégis álmos
mégis minden szemet ólom zár
Keresem a párt, de nem talál
ártatlen és káros
s szívbe ég
az égben töltött hosszú éj-
ma hiába vár a város
Fényképek a falakon-
hiába az élet
Csuklyám alatt érző lélek
Szívem száll csak szabadon
Messze innen, messze már,
messze tőled, messze jár
túl a síron túl szavakon
embereken bús tavakon
szürke ködön éj-vonaton,
S itt maradnak minden éjjel
sárga képek rab falamon. |