nem tudom hova, hova indul el velem ez az éji város, álmok, tavaszok suhancai játszanak bennem, titkokat súg a szél, átölelnek, szerelmesen, ahogy te szoktál, most ajtók, hidak ebben a csöndben, csak a Tisza magánya, csak megváltó szavak maradnak, most suttogni kezdek, szavakat, ezek gyökerek, valahol mélyen, nagyon mélyen, mert legutolsó szemedre akarok emlékezni, gyermekkoromra, lábnyomaimra a hóban, de te egyszerre itt vagy velem, minden szobámban, életem átszállóhelyei között, csak átsuhansz, hogy emlékem legyen magamról
|