Maradj, ha maradni akarsz, akkor is maradj, ha nem akarsz!

Amit elvettél, azt kaptad tőlem. Száguldhatsz is ott fenn az égen csóváddal, égmagoddal, tündöklőn, ha egyetlenegy gondod ez!
Engem se út, se ég, se óra, se páncél, semmi nem fedez....
Csukott vagyok, nincs még erőm a mindennapi vétkezéshez...

(De mégis vannak hajnalok, és alkonyok is vannak, amikor úgy érzem, egyedül vagyok érted, és csak magamnak.)

Amit kaptál, elvetted magadnak, akármikor is jöhetsz, önző módon szívemben
megtartalak, akkor is, ha érkezel, akkor is, ha menni kell!, de ha menni akarsz, jó, mehetsz!

Az este elmormoltam egy imát: Engedd, Uram, hogy odaát...
De visszajöttem és könyörögtem, hogy hallhassam itt a Te szavad, mert velem együtt vétkezel akkor is, ha vérmosta kagylódban tarajos tenger énekel.
Álmodd, hogy álom minden vétkem, hogy az időmet elhenyéltem...

Föggöny le, a primadonna jobbra el...

S a mélykék színfalak mögött, amit csak tőlem kaptál,
kamatostól mindent, de mindent mindig visszaadtál...