A tetszhalott természet
Lassan már éledni kezd
Az örök megújhodás
hulláma ujfent úrrá lett
Madarak serege csivitel,
Vigadva,köszöntik a napfényt
Tavasznak elsö hirnökeit,
Amik sorban most itt elöbújnak
Kandikál már hóvirág is
vidáman bólogat a napba
A biztos védelmet nyujtó
hatalmas sziklák alatt
Az ott elfeletett jégcsapok
Utolsó darabjai olvadoznak
Éltetö vizcseppként folynak,
Csorognak hóvirág tövére
Száraz avar közt törekszik,
növekszik felfelé egy kisvirág
nö a szerény kék ibolya is
Illatával meghódit minket is
bontja szirmait krokusz is
Káprázatos szinekkel
Elöjö a sok szinü tulipán is
elterülve kertnek szögletébe
Itt játszint bódit minket
Fehér, dupla, rózsaszin
És kékszinekben viritva
Bokrok is zöldelnek mára,
gyorsan virágba is borulnak
Ez Természetnek ujhodása
Ahol ezer jelét adja dalával
A sok éneklö dalos madárka
Visszanéz a zöldelö
március az enyhe télre
pillanat alatt leveti ö is
megunt kopott gunyáját
a csüggedt téli napnak
a semmiböl újat,frisset
ölt magára s napfényest
hol zöld rügyek kandikálnak
felszáll harmatgyönygye
a reggeli végtelen fényárban
boldogan ébred embertársam
ö is megújhodik napsugárban
kacsingat,kacérkodik élettel
meg a természettel s világgal
jer hát végtelen Teremtöm
bolondultak meg itt Öserök
mvh:shf Hisings-Kärra 2007-04-02 |
