[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 42
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 42


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Ők, ketten
Ideje:: 04-12-2007 @ 11:13 am

A férfi ült az ágy szélén,  és elámult a nőn, hogy milyen békésen szuszog. Nemrég még odaadó szerető volt, most pedig olyan édesdeden alszik, mint egy ártatlan gyermek. Még a nyál is kicsordul a szája szélén.
Óvatosan lecsókolta, vigyázva, hogy fel ne ébressze kedvesét, majd merengve bámult maga elé.
Legszívesebben megállította volna az időt.
Ó, az idő! Az örök ellenség. Elszakítja tőle a Nőt, őt pedig bepréseli a hétköznapok zubbonyába.
Nem! Most nem gondol az időre! Most még az időnek is megbocsát.
Közel hajolt a lányhoz, aztán egészen halkan, mint aki mesét mond, gyengéden a fülébe súgta:

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.

Micsoda tréfája a sorsnak, hogy előbb a feleségét ismerte meg, s aztán -éppen a feleségén keresztül-, a szerelmét. Mintha csak azért kellett volna elvennie Klárát, hogy végre találkozhasson Erzsébettel.
Végig húzta az ujját a nő arcélén, aztán tenyerét hozzáigazította a finom vonalakhoz, és oly elégedettséget érzett, mint egy szobrász, aki érzi, hogy most keze alatt engedelmesen formálódik az anyag.

Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

A nő, álmában belefúrta arcát a férfi kezébe, és öntudatlanul is visszamosolygott.
- Milyen béke árad belőle! - sóhajtott a férfi. - Mintha nem is fájna neki, hogy szeretnie kell. Engem kell szeretnie, engem, akit otthon vacsorával várnak, és gyerekkacagással.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.

Ó, az életnek semmi köze a szerelemhez! Pénzt kell keresnie, hogy fizessék a lakás rezsijét, a költségeket, felneveljék a gyerekeket, be kell mennie a szerkesztőségbe, ahol el kell viselnie mások ostobaságát... Ó, hogy gyűlölte az életet! Gyűlölte, de aztán jött Erzsébet. Érte még az életet is megszerette.
Kezébe fogott egy tincset a nő hajzuhatagából, s mint mikor a selyem simogatásának enged az ember, morzsolgatni kezdte.

Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!

Lóci egy éves. A kis Klárának is apa kell; a házasság szent szövetség.
Szövetség? Mégis mire? A szerelemre? Ó, nem! A szerelem itt van előtte. Erre nincsennek szabályok! Ez valami titokzatos, érthetetlen erő, ami húzza ehhez a nőhöz. Még a pokolba is lemenne érte, ahogy le is ment, hiszen az a három év, mikor megpróbáltak egymás nélkül élni, maga volt a pokol.
Elmosolyodott.
- Mi már tudjuk, mi a szerelem igaz, Kedves?

Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Bárcsak világgá kiálthatná a nevét! Erzsébet! Erzsébet! Ezt visszhangoznák a hegyek is, de még suttogva sem szabad kimondani, hogy el ne árulja a Kedvest. Csak ez maradt, ez a néhány féltett óra, mikor ők kacagnak a világon, mert a világ ilyenkor megszűnik létezni. A férfi most lefeküdt a nő mellé. A csöndben szinte hallatszott ahogy egyszerre dobban a szívük. És mint, aki kétségbeesésében imát rebeg, hangtalan, úgy szakadt ki belőle a könyörgés.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.

A férfi megint érezte a szorítást a mellkasában. Kezét a nő kezébe csúsztatta, ott keresve valamiféle menedéket. Érezte, hogy szemében már gyűlnek a könnyek.
- Ugyan ki érthetne meg, Kedves, ha nem Te? Ki az, aki jobban látná kínomat, mellyel követem lázadó szellemem, és cipelem, mit a sors kiszabott rám: megmutatni önmagam, csakhogy aztán prédaként álljak a világ színpadán? Ki az, akivel eggyé lehetnék, hogy aztán darabokra hullva alkossam újra önmagam? A tehetetlenségből ki emel fel, hogy külön vagyunk, mindenki külön?

Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Ó, mennyit fecsegnek a szerelemről! Pedig amit ők szerelemnek neveznek, az csak két test egymásba kapaszkodása, kísérlet, hogy néhány röpke percig ne érezzék magukat egyedül, hogy aztán követelhessék jussukat: "Te, az enyém vagy!"
- Te nem vagy az enyém! -nézett a férfi a nőre szelíden. - Te csak nekem adhatod magad.
Vágtatni kezdtek fejében a sorok.
- Jaj, add nekem magad! - szólalt meg elveszetten. 

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

A férfiban hirtelen elcsitult a kétségbeesés. Valamiféle bizonyosság kerítette hatalmába, hogy megérkezett, akire várt.
- Bennünket nem véd semmiféle hatalom. Mi csak egymást védhetjük meg. Ezt a nehéz magányt, ami naponta ránk borul csak így lehet áttörni. Csak így... Törvényen kívül
 
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
 
A nő kinyitotta szemét, tenyerét a férfi arcára helyezte. Boldog volt, mint a szobrász, ki érzi, hogy keze alatt most formálódik az anyag.
Aztán összefonódtak, és ők, ketten, eggyé gyúrták a világot.

*

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen c versének felhasználásával.



Utoljára változtatva 04-12-2007 @ 11:18 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: piroman
(Ideje: 04-12-2007 @ 11:30 am)

Comment: Kedves vadalma! Tisztelettel meghajolok előtted a verselemzés irodalmi átíratának feltalálása okán. Gyönyörű és szívbemarkolóan ismerős érzést adtál át a két mű szintetizálásával.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 04-12-2007 @ 11:33 am)

Comment: Helyes! :))) (kedves Piro! a tisztelet is úgy jó, ha kölcsönös:) -úgyhogy: viszonthajlás)


Hozzászóló: Netelka
(Ideje: 04-12-2007 @ 12:58 pm)

Comment: Csodaszép, Szemi. Próza és vers gyönyörűen kovácsolódtak eggyé. És bocsásd meg nekem a cinizmusom, de valahogy fordítva inkább el tudnám képzelni a történetet - a nő nézi ugyanígy álmában a férfit. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a pasik sosem agyalnak ennyit, még akkor sem, ha igazán szerelmesek. Ettől persze még minden sorát élveztem az írásodnak.


Hozzászóló: szkallas
(Ideje: 04-12-2007 @ 01:06 pm)

Comment: olvasom - nevek nem mondnak semmit - olvasom bamulatos, lelkedben fogant dobbenetes irasodfat .. igy hatott ram .. mintha - nevek nelkuli magamra, MAGUNKRA - szep, hosszu, fekete haju Kedvesemrol irtad volna... koszonom, hogy olvastalak


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 04-12-2007 @ 01:46 pm)

Comment: Neti:) igazság szerint nem nagyon kellett megerőltetni az agyamat, csak elég volt elolvasni néhány Szabó Lőrinc verset, és benne volt minden (Én és ti többiek -pl) -szóval időnként kiderül, hogy igazából nincsenek is férfiak és nők, csak emberek... / Szkallas:) van, mikor minden rólunk szól... úgy látom, most nyitva a szemed és a füled -csak nem szerelmes vagy?


Hozzászóló: hori
(Ideje: 04-12-2007 @ 02:54 pm)

Comment: Érdekes megoldás, tetszett szemi!


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 04-12-2007 @ 02:59 pm)

Comment: Hori:) neked legalább annyira örülök, mint Piro-nak:)))) köszönöm!


Hozzászóló: blue
(Ideje: 04-12-2007 @ 05:57 pm)

Comment: Gyönyörű, mint minden amit írsz. Nagyon szeretem olvasni. pusza: gaby


Hozzászóló: didora
(Ideje: 04-12-2007 @ 06:45 pm)

Comment: öröm volt olvasni az írásod, de ez: Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. ez nagyon megfogott!!! üdv. didora


Hozzászóló: prayer
(Ideje: 04-12-2007 @ 07:11 pm)

Comment: Netelkával nem értek egyet. A férfi, ha szeret, gyertyalángot formálnak a tuják, és szikráiban fürdik a szellő, ahogy égitestek, nevét pulzálják a kedvesnek. S e törékeny lobbanásban beleég a végtelenbe, és mohó szájjal, és szelíd kézzel locsolja kedvesének hullámzó arcát szemhéja alá, ha aludni kész... A férfi pont olyan tantaluszi kínok hordozója, mint a nő a szerelemben. (Írásodban nekem nagyon tetszett, hogy a férfi oldaláról fogtad meg a jelent, s mint nyitott könyvet hagytad a nőt)


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 04-12-2007 @ 07:46 pm)

Comment: Gaby:) köszönöm! mint mindig... / Didora... ugye? tudott ez a Szabó Lőrinc, szerintem is:))) / Prayer:) nem bírok betelni a hozzászólásaiddal! már csak emiatt érdemes írni.


Hozzászóló: mango
(Ideje: 04-12-2007 @ 08:09 pm)

Comment: Jaj, szemi, ez az írás pont az Achilles-sarkamnál talált el! Az irodalom egyik legszebb szerelme volt ez, és én annyira szeretem nem csak Szabó Lőrincet miatta, de Korzáti Erzsébetet is...


Hozzászóló: Lacoba
(Ideje: 04-13-2007 @ 07:10 am)

Comment: Ágika ez tényleg gyönyörű, szapora légzéstől a visszatartottig minden megérkezett hozzám. Van benne valami egészen egyedi, laza tónus, mely a sokadik olvasásra is ad felfedeznivalót. Köszi!


Hozzászóló: Minilany
(Ideje: 04-13-2007 @ 11:43 pm)

Comment: Nekem is nagyon tetszett, az ötlet különösen :) Ez az egyik kedvenc Szabó Lőrinc versem.... nemrég olvastam először :) Timy :)


Hozzászóló: agnes
(Ideje: 04-15-2007 @ 08:32 am)

Comment: Most Te vagy az ovónéni,...és én hallgatlak szájtátva....:)) Komolyan,... és Prayer igazságát osztom,...mert egy férfi is épp ugy szenved, ég, jajong, szeret, álmodozik....../Hosszan írhatnám/......... mint egy szerelmes nő........


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 04-15-2007 @ 09:33 am)

Comment: jaj, nagyon örülök a "fogadtatásnak" :) és jó tudni, hogy értitek.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.38 Seconds