Titokzatos éjszaka volt, a hold az árnyakra hajolt, harmatot ittak a levelek, szerelmet súgott a rengeteg, éledtek erdők ág-bogán rigók, cinke és csalogány, szerenádot hozott a szél, fű közt millió tücsök zenél... hallgattuk az édes dallamot, amit a természet suttogott, a túlpart fái közt kelt a nap, ébredő lelkekben tűz fakadt, eljött a reggel, s fényeivel felragyogott szemünkben a jel, kéz a kézben, ma is érzem én túl ezer álom hűlt helyén, túl száz meg száz megélt csodán, csalódás, öröm ág-bogán... hull az idő, a napra éj, emlékek hálója tűnt szeszély, rejtélyek rejtik útjaink, kóborló ősi vágyaink, s titokzatos-bús éjeken a csillag, a hold ma is üzen.
|
|
|
|
|