...jó zene volt, és kényelmesek voltak a székek...
Az este bárba vittelek, jégkockás, citromkarikás fenyőpálinkát ittál, és mosolyogtál, mosolyogtál!
Tonik nem kellett: van elég, már annyit, de annyit adtál... ...és mosolyogtál, mosolyogtál!
Hajnalban jött a pincér: Uram, a számla! A széket asztalra kellett volna tenni rég... Pirkadt az ég, záróra lett, még egy verset írt... ... különben is csak mosolygott itt egyedül de néha sírt...
S te mosolyogtál, mosolyogtál!
...most már sepregetni kellene...
Hazafelé, ahogy ballagtam sután, a bár után, rámszólt a falra festett karikám...
...eszembe (?) jutott az ultimátum!
Hát hagyj magamra, ha úgy akarod... Karmom az anyaföldet vájja rég. Nemcsak neked, nekem is kék az ég!
Néha, amikor úgy hiszem!
Szerettem volna néha egyedül maradni. Most úgy maradtam. Megkaptam a cigarettapénzt, mielőtt Egeret vajúdott a délelőtt...
Menj, menj, mindig csak menj, haladj!
De ha itt akarsz maradni, maradj! |