És mégis: reggel felkel újra a bolond Meghasogatott, színes ruháira lép Vakulásig nézi a forró veres korong’t Fel is mutat kérdve: miért kék az ég?
Beütött szeme árulkodó, dagadt Nem e világra kellett volna jönni Rossz volt a perc, mikor dalra fakadt Könnye lett arcán illat helyett kölni
Papírrózsák csak elhullott gondolatai Miken az okos mily örömmel tapos, Nem tudva, mi küzdés, hogy legyen valaki Hogy megmaradjon kicsiny szava most
Áradva dúló szitok-nevetség hevében S ok nélkül fenyítik kanálisba dobva Ha annyit felel csupán: nem értem, nem értem! Fára mászva elbújtatja vadszömörce lombja
S estébe fordulva ujjával megint mutogat Föl-föl teliholdas, csillagpárnás égre Hajszolja kurjogva az elülő tyúkokat Míg egy kazal alján nyugtot talál végre
2007-04-16 |