Méz, méz, törökméz Medve Koma, hová mész? Erdő mélyén, fa odvában rejtezik a finom méz!
Körbejárom, megdézsmálom maradékot zsákba hányom szedem lábam, haza futok várnak már a kicsi bocsok.
Falánk volt a Medve Koma piros orral cammog haza dohog, morog, gyomra korog méregtől a szeme forog.
Haza térve, Medve Mama Medve Komát csak faggatja: Édes párom, Medve Koma! merre jártál az éjszaka?
Ravasz róka barlangjában, boroshordók árnyékában? cifra népség cifra helyén, mulattatok vidám-henyén?
Medve Koma morcan hallgat vizes kendő orrt takargat szemöldökét összevonja bölcs intelmét előadja:
Erdő mélyén, fák odvában mérges népség lakik - láttam! Zúgnak, döngnek, agyon csípnek orrom tanú - neki hisztek!
Falu szélén, tanyaházban ajtója-sincs nagy pajtában telis-teli mézes bödön alszik csendben lenn a földön.
Azt kell fogni, azt elhozni, lábat szedni, elosonni itthon aztán vígan élünk, mézet eszünk, amíg élünk!
|