76.
Van mikor az idő megöl, de az sem igazabb, mint mikor magához emel.

77.
Senkinek sem jár a szenvedés, azt csak úgy kapja az ember. Nem büntetésképpen, hanem próbaképpen, hogy megmérettessen.

78.
Hogyan is lehetne másképp olyan boldogságos érzés átölelni egy fát, ha nem úgy, hogy a fák is örülnek, ha átölelik őket?

79.
Szegény fák! Milyen kiszolgáltatottak! Nem tehetnek egyebet, mint állnak és várnak, hogy valaki átölelje őket.

80.
Az ember fájdalmában a szegény fákhoz hasonlít a legjobban.

81.
A művészt a siker igazolja. Nem önmaga számára, hanem a világ számára, amely nem érti őt, csak a sikert.

82.
Hány igazolatlan művészre van ahhoz szükség, hogy a siker glóriát rakjon a kevesek fejére?

83.
Az ember élete így is, úgy is tragédiák sorozata. A tragédiákban ezért nincs semmi különleges; azt csak túl kell élni. A szeretés azonban mindig csoda marad.

84.
A harmónia is olyan, mint a boldogság. Néha megadatik. Nem azért, hogy örökre veled maradjon, hanem hogy tudd: létezik.

85.
Ha látod a célt, az útat is megtalálod. Ha az út megvan, lépés is lesz hozzá.

86.
Alaktalan a lét annak számára, kit az írás keszemelt magának.

87.
Hogyan is szerethetne teljes szívvel az, aki nem érzi a szeretésben a szabadságot? Aki nem önként adja magát egészen, aki nem érzi a végtelent, mikor a másik átöleli, az hogyan is szerethet teljes szívvel?
Épp ezért: a szabadság nem lehet magányos dolog, hiszen egy másik ember ölelése kell hozzá.

88.
A szabadság megélhető, tehát VAN.

89.
A szabadság és az örökkévalóság nem ismerik egymást. A szabadság mindig a pillanatnak szól. Lehet-e csodálkozni rajta, hogy erkölcstelen?

90.
Hogy miért lesz mégis érték a szabadság?
Mert nem alkuszik.

91.
Szenvedély nélkül könnyű tisztességesnek maradni.

92.
Ha van lélek, akkor a léleknek van sorsa. A test és minden egyéb csak kellék ehhez a színjátékhoz.

93.
A magány se nem jó, se nem rossz, mert az bennünk él születésünktól fogva. A magány mi vagyunk.

94.
Tartozni valakihez, annyi: mint nem egyedül lenni a nagy világban.

95.
Az ember tragédiája, hogy képtelen ártatlan maradni. Minden egyéb ebből következik.

96.
Igazat szólni adomány. Csak keveseknek adatik meg.

97.
Az igazság legalább úgy ragaszkodik az emberhez, mint az ember az igazsághoz.

98.
Hogyan is lehetne varázslat bátorság nélkül?

99.
Csak új történet teremtésével lehet újat alkotni. Vajon megteremtheti-e a művész a saját történetét, ha nem éli, csak figyeli a történetet?

100.
Szeretem nézni a felnőtteket, akiket ott hagyott a gyerekük, miközben iszapból várat csorgatnak. Szeretem a hószobrokat, amik elolvadnak a szikrázó napsütésben. Szeretem nagymamám kicsorbult bögréjét, amiből már nem iszik senki. Szeretem az utolsó pillanatot, mikor visszanézek a tengerre, mielőtt eltűnik a szemem elől. Szóval szeretem mindazt, ami múlandó, mert annak életszaga van.

ps: köszönet Piromannek és Óvóbácsinak az inspirációért és a gondolatcseréért!