Lila akácok illatától megrészegülve
puha, zöld gyeppárnán heverek,
nézem a fénylő napot és a kék eget,
a dús fáktól burjánzó büszke hegyet.
Magamba szívom a mindent átölelő meleget.
Bőrömön érzem simogató, gyengéd tenyered.
Szemeid kékjében úszom,
mint fogságából szabadult hal a végtelen tengeren.
Felhevült vérem marja, égeti testemet,
de engedem neked,
hogy csókjaiddal óvó pikkelyeim felperzseljed,
s az ártó szárazföldön levegőt adjon nekem lehelleted.
Életből halálba, halálból életbe általad léphetek,
Istennek tökéletes teremtménye!
Köszönöm, hogy szentélyednek Úrnője lehetek. |