Küszködöm megszülnöm, vajúdom hasztalan Nem mozdul lebegő, elvetélt magzatom Kimről tudom, nem sír fel, selyemszín arca van Elcsitult szívhangját soha nem hallhatom
Fekete vizenyő, alvadt vérrel vastag Élettelen petyhüdt, gyilkos köldökzsinór! S az a súlyos némaság, mikor kezembe adnak Fakó bőröd képe maga alá tipor
Küszködöm véremmel, könnyem elpatakzott Ellenséget kíván a sötét gyűlölet (Az én kezem az, mely dühöngve csapkod, S szájamból zuhognak számolatlan kövek?)
Egy kispap érkezik könyvvel és kereszttel Nővér tétovázik, néz rám, ahogy ott áll Vigyék-vigyék! …babám, kérlek, ne eressz el! De hát halott hús csak…édes dedem voltál!
Szerelmes-gyönyörű ujjszopó magzatom! Végre zokogás ráz, felrepedt a burok Ez lesz tehozzád az egyetlen dalom Álomtalan hideg álomba indulok…
2007-04-26 |