Legyen áldott emléked, mert jövőnk már halott Azt mondtad így legyen, s sírtak az angyalok Megtagadtad apád, kitetted szűrömet Szánalmad nem kell, hogyha gyűjtögetsz Idővel gyámodé legyen, kiben bíztál De becsületem nem adom, bármit írkál Ha üt’tem is, soha téged nem bántottalak Az igaz szót megőrzik a néma falak
Menj hát, menj, és Isten legyen veled Mily tanácsot adhatnék ezentúl neked? Perrel vetted ím el a szülői jogot S mélyen vág, kegyetlen sebez ostorod Nem tudom felfogni miért, miért tetted Hogy nem volt elég, hogy ott álltam melletted? Szabad vagy, védtelen, győzött az akarat Nem tudod, nem, kinek adtad magadat!
Hirtelen írok, ha tudsz, majd megbocsájtasz Miért van, s lesz néhány kurta válasz Tizenhét gyertyáért törő füstös indulat Vénasszony kezében játék, ki így mulat Beteg fejében torz árnykép csak a család Nézte ő is piros szőnyegen vert anyád Tündérhegyen töltött idő sajnos oly kevés Nem használt a számtalan ideg-kezelés
Haragszom, s szeretlek, mondd hát, mit csináljak? Nem tudtam köréd épít’ni biztos várat Megsebzett, elorzott előlem az élet Hogy vártalak haza éveken át téged! Tanítani, játsz’ni lányos-apukásat Felemelni, büszkén mutogatni másnak S azt mondtad így legyen, sírnak az angyalok Legyen áldott emléked, mert jövőnk már halott
2007-05-13 |