Csak próbáld meg újra, az ég nem felejt Csak lépj, s a lépésből okulva felelj: Hányszor is tapogattál körös-körbe így Kétségbe jutva hányszor volt válasz, szelíd?
Újra és újra, míg menni nem roskad a láb Ha mély fölött vezet is pallód, ne add alább Mikor tenyered borzad, semmibe tapint Gyöngyöző homlokodra hűs szellő szava hint
Csak menj tovább, az útnak fogyni kell Érezd a bársonyos érintését, mint lehell E valami eléd terít göröngyre szőnyeget S suttogja tisztán: csak hidd, meglehet
Hát menj, ha néha, csetlőn is, tétován Gondold, hogy ismerős, régi kisszobán Látnod nem lehet, mit sors rendelte úgy Csak próbáld meg újra, s utad égbe fut!
2007. 05.14. |