Fáj,  és fájni                      Fáj,  és fájni

fog minden  csalódás        fog minden  csalódás  

mit   átéltem eddigi életemben,  még  bele is haltam

némelyikbe.  Oszló, csonka tetememre  légvárat építve

kezdtem    újra  az   életem,   hogy   beletaposva   azt   újra

lerombolják.   S mint   perpetuum   mobile,   a porból felkelve

építeni, rakni kezdtem a téglákat, hitből, szeretetből, vágyból

barátságból,    bizalomból,     kíváncsiságból,    szorgalomból

szépséghez való ragaszkodásból, ábrándokból, illúziókból,

szűnni nem akaró tettvágyból, köznapi megszokásból.

Most áll a vár,  magasak a falak, vastag  a mész.

Béke még sincs szívemben. Hiányzik a

feltételnélküli bizalom, a hit,

túl sok a csalódás,

túl sok a baj.

Nyugtom

nincs

!