Mindenkinek más és mást jelent a napsugár melege,
A kaszáló paraszt embernek délben van belőle elege,
A szántáson palántázó idős nő sem örül kellőn neki,
Az illem határán belül minden ruháját izzadva leveti

A gyermekek az áldott Nap melegét más szemmel nézik.

Ők már az első nyári napon a strandra kimenetelt kérik.
Végre együtt van a család, apu jóízűen hideg sört iszik,
A gyerek kis sem jön a vízből, anyu sajtos lángost eszik.

Nehéz, megterhelő munkát, vagy vidám hancúrozást hoz,
Napsugár melege csak hasznot és igaz vidámságot okoz.
Én kora hajnalokon kiülök az erkélyre a napkeltét várva,
Ahogy vöröslő arany színben ébredezve néz le a világra.

Ahogy nagyot nyújtózkodva komótosan kúszik fel az égre,
Melegét egyre inkább bontja, és festi a szürkeséget kékre.
És kezd olvadni az éjszaka sötétjében jéggé dermedt lélek
Mosolygok én a Napra, köszönöm, hogy láthatlak, és élek.

Talán ez az utolsó alkalom, hogy reggelemet megszépíted,
Ki tudja, a holnap mit hoz, meddig bírja még vén szívem.
Vagy te bújsz egy felhő mögé, és majd feleslegesen várlak,
De amíg csak tehetem, boldogon köszönök, víg mosollyal
a   M E L E G   N A P S U G Á R N A K .