Délibáb
Aranyló, ringó búzatábla hajladozik a szélben, piros pipacsok megbújnak, kalászok sűrű tengerében.
Hallgatom, a csend szavát... minden oly békével teljes, távolban pacsirta dala szól, bújj ide mellém, kedves!
Elnyúlok lustán a kék ég alatt, fülembe ezernyi tücsök muzsikál, nézem a vonuló fellegeket, csak a szívem kiabál.
Ne menj, ne tűnj el, csodás álomkép! Tán csak délibáb, amit láttam? Tüzes nyári ég alatt, csak boldogságra vágytam!
Koszorút fonok égő pipacsokból, szőke fejednek tüzes koronát, aranyló búzatábla közepén trónusod lesz, égő nyoszolyád.
Zizegve hajlik fejem alatt a búza, elnyúlok lustán a kék ég alatt. Koszorút fonok égő pipacsokból, koronád emlékül, itt marad.
|