Négy évszak szerelme

Egykor régen, fagyos téli éjszakán
csókot váltottunk, küldtünk, tétován.
Hideg ablakomon forró leheleted,
jégvirágot varázsolt, forró szerelmed.

De jött a tavasz, virágok nyíltak
csókos napjaink csak sokasodtak.
Apró kis szirom válladat takarta,
karcsú testedet karom átkarolta.

Majd forró nyár volt, tüzes éjjel
szép kedvesem, ne menj még el!
Orgona nyílott ablakom alatt,
nyissad hamar, mert az idő szalad.

Sárgul már a lomb, hullottak a levelek,
megjött az ősz, de itt vagyok Neked.
Bújj ide mellém, melegítsd a szívem,
édes szavaiddal ringasd el a lelkem.

Újra tél van, fehér a világ.
Ablakomon nem virít már, a jégvirág.
Nincs csók, nincs varázs, csak hideg tél,
nem nyílik már, jégvirágból szenvedély.