A vonat fülkéjében egyedül ültem,
Hosszú unalmas utamra készültem.
Egy férfi belép, udvariasan kérdez,
Van-e szabad hely az öt üres széken.

Ül velem szemben, titokban felmért
Elmosolyodva nyúlok csomagomért.
Negrót veszek elő, őt is megkínálom,
-Ó milyen kedves,de én meghálálom!-

Kapta elő táskájából üdítőt, poharakat
Mielőtt tiltakoznék már önti italomat!

Beszélgetni kezdünk, közhely az akad,
S kezdünk firtatni személyes dolgokat.

Hamarosan együtt nagyokat nevettünk,
Az üdítőnk mellé szendvicseket ettünk.
Pillanatok alatt alakult a nagy szerelem,
Mikor kiderült, a csokit én is szeretem.

Egy óra múlva egymást jól kiismertük,
Életünket, problémánkat elmesélgettük.
Dőlt belőlünk a szó, és hangos nevetés,
Álomutazás volt,de jött már az ébredés.

Néhány perc, és én leszállni készültem,
De előbb vele telefonszámot cseréltem.
Kikísért ő a peronra, jaj a búcsú nehéz,
Ott jutott eszembe: nem is tudom nevét.

Addigra agyunk már egymásra hangolt,
Mikor leszálltam, gyorsan utánam szólt
Hangosan kiabálta, őt hogyan is hívják,
De a hangos bemondó elnyomta hangját.

Lassan bandukoltam, magamban nevetve,
Lehet hogy én lettem a sorsnak kegyeltje?
Csöng már a mobilom, tudom hogy ő hív,
Boldogan várom, jöjjön majd egy szép hír.

Hallom tisztán, nagyon izgatott a hangja,
Most fog kezdődni életem nagy kalandja?
-Kedves, elfelejtettem a legfontosabbakat,
Nálam kell kötni a legjobb biztosításodat!

Hívj majd fel, és én azonnal megkereslek,
A biztosítónál téged soron kívül veszlek!
A jutalékom kellene, csak válassz engem!-
Kacagva álltam, ez volt nagy szerelmem!