A boldogság kék madara végre elért engem,
Olyan régen várom őt, s most kiérdemeltem.
Felhők között repülni érzem én önmagamat,
Onnan lesem lelkesedve szakállas madaram!

A homlokodból kisimítom deresedő, sötét hajad,
Vigyorgok, az enyém bezzeg (festett) barna marad.
Kedves szavad, és szép bókjaid a szívemet perzseli.
Nem bánom, hogy jó étvágyad a pénztárcám elnyeli.

Meglepetések a tetteid, soha el nem válnál tőlem,
Tegnap is együtt voltunk egy régi öreg temetőben.
Elkísértél az első sírig, s átölelve mondtad nekem.
Látod édes, igaz hogy, ez sírig tartó nagy szerelem.

Sírig tartó? Ugyan, síron is túl tartó forró érzelem.
A régi öreg sírnál tovább vitt, megfogva két kezem.
Sok elmondott bóktól, vallomástól kiszáradt a szája,
Mentünk, hogy sört ihasson, de nem volt pénztárcája.

Randevúnkra úgy rohant ő, mindent otthon hagyott,
De hiszen csak az fontos neki, hogy mellette vagyok.
Három sört is megivott, hogy bátorságát összeszedje,
S hogy igazán szeretem-e, halk sóhajjal megkérdezte.

Testem, lelkem csak a tied, a vágyam érted sóvárog!
Átkarolva azt kérdezte, hogy mekkora is a lakásom.
Tudtam,hogy ez lánykérés lesz, az életünket szervezi,
Hogy nála vagy nálam lakjunk jó időben megtervezi.

Majd szerelmem zálogául elkérte az új arany láncom
Cserébe egy képet adott, ha nincs velem, úgyis látom!
Boldogság kék madara csivitelve repült minket körül.
S az én szerelmem nem titkolta, milyen boldogan örül.

Nehéz tőle elbúcsúzni, holnap reggelig nem láthatom,
De megígéri, hogy még ma este megkeres telefonomon.
A búcsúzás fájdalmában elfeledtem megadni a számom,
De drága, őszinte, szép szerelmem mindig visszavárom.