Hajnalban jó korán  felkeltem, hogy  a fejemben  feltoluló   Csapongó gondolatok-at papírra vessem.   Tudod, ezek Emlékképek a magányban…Elképzeltem , amint   Vasárnap délután meghívsz magadhoz, egy finom vacsorára., melyet  Bornemissza Anna „mindentudó szakácskönyve" segítségével készítesz el.

Én Édes várakozásban ülök a szobádban,  az Elfogyó csend körbevesz.. ..Közben.. arra gondolok, hogy  Te meg én…Talán… De aztán  az Őrlődő gondolatok  tovaszállnak,  hisz ez olyan, mint  A Cseresznyevirág álma..

Mert van úgy, hogy  csak álmodni lehet…Elvetélt szerelem Könnyek Nélkül… Ne hidd, hogy ezek csak Szavak!  Ez egy Igaz-mese!

S a Válasz?  Mindegy! A lényeg, hogy Itt vagy  és Neked írom  e levelet.

Nem kell, hogy válaszolj,  Csak suttogj – mint egy Szerelmes asszony!...Most búcsúzom, kicsit még pihenek,  reggelig…Ám A takaró alatt is Rád fogok gondolni.. Máris Hiányzol!  Látod? Ez  A mosoly ára…