Tűztánc
Szoknyája, mint nyári forgószél,
apró lába, vad ütemre dobban.
Fehér válla, haja dús rejtekéből,
mint szépséges drága éke, villan.
Karcsú derekát kendő öleli,
ringó csípője, rojtokkal táncol,
a lángok fényében tűztáncot jár,
szépsége mindenkit elvarázsol.
Repül a szoknya, villan a lába,
lángok forró csókjaival ég el,
megperzselt szíve végsőt dobban,
látomásként tűnik el az éjben.
A parázs, már szunnyadva izzik,
hol van ő, keresik kutatva.
Amott fent, hol piros az ég alja,
tűztáncát lejtve a felhőket ringatja.
|