A falon át

- Naaaa, nyuszimuszi! Ne csináld ezt! Engedj be! Kérlek, szépen kérlek!
(ajtó túloldaláról)
- Hüpp…hüppp… bezzeg most tudsz szépen szólni hozzám? Máskor meg olyan vagy, mint a pokróc!
- Jaj, tudod azt, hogy én nem úgy gondolom. Hiszen szeretlek. Na, ne csináld ezt, semmi okod bezárkózni a fürdőszobában és ott sírni egyedül… inkább (Jimmys hanghordozásban dalra fakad) Gyere sírj a vállamon… de ne ott a másik oldalon…
(túloldalról gyenge nevetés, majd ismét hüpp-hüpp)
- Te nem vagy normális. Látod? Most se veszel komolyan.
- De kicsim, teljesen komolyan veszlek. Komoly vagyok, mint a vakbélgyulladás. Látod? Illetve hallod?
- Persze… most itt hízelegsz, aztán meg megy minden ugyanúgy tovább.
- De hát most azon kellett megsértődnöd, hogy középen nyomtam meg a fogkrémes tubust?
- Nem, az csak egy apróság. Hüpp-hüpp. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy tudod, hogy úúútálom. ÉS mégis csinálod. Direkt, mert élvezed, hogy szekírozhatsz.
- Jaj, ezt nem mondod komolyan!
- De igen! És megint otthagytad a szőröket a mosdóban borotválkozás után! Reggelre beleszáradt és azt sikálhattam! Majdnem elhánytam magam, amikor reggel mentem fogat mosni! Ez is jelzi, hogy te mennyire nem tiszteled az én munkámat. Koszoljuk csak be, a hülye asszony majd úgyis kimossa, mi?
- Mea culpa kedvesem, igazad van. Elfelejtettem, bocsáss meg. De már olyan álmos voltam.
- Persze, mert már megint éjfél után jöttél haza! Lefogadnom, sörözni voltál.
- Csak egy rövid pókerpartin voltam a srácokkal. Hiszen már két hónapja nem találkoztam velük.De látod, milyen figyelmes vagyok? Még ha olyan későn jövök, akkor is megborotválkozok, hogy ápoltan bújjak be melléd!  
- És mit érek vele? Fél perc után úgy horkolsz, mint egy motoros fűnyíró. Nekem teljesen mindegy, hogy szőrösen horkolsz, vagy babapofival!
- Ez nem volt szép tőled! Ha ilyen későn felébresztenélek, leharapnád a fejemet! És különben is, azt hittem, a tied meg ma is fáj!
- Az is miattad lenne! Fáj nekem elég sok mindentől! Háztartás, gyerekek, banki ügyek, mind-mind az én nyakamban...Azt tudod például, hogy a fiad intőt kapott?
- Hmm, még nem mondta. És miért?
- Mert alányúlkált a suliban lányok szoknyája alá!
- Hehe, apja fia! Nagy puncibubus lesz belőle!
- Az ég szerelmére, még csak kilenc éves! Te mit szólnál, ha az iskolában valaki Julcsi alá nyúlkálna?
- Letörném a kezét.
- Na látod! Csak ne légy olyan büszke a fiadra. Inkább tanítanád meg viselkedni. De az a baj, hogy te sem tiszteled a nőket! Hogy is tanulhatna tőled…hüpp-hüpp...
- Jól van, csillagbogár, megígérem, nagyon odafigyelek ezentúl mindenre, engedj be kérlek! Aranyom-gyémántom, csillagocskám!
- Nem! Tegnap is… olyan tapintatlan voltál, mikor megláttad az új szoknyámat…
- De hát miért?
- Azt mondtad, hogy vegyem le, mert hogy már kinőttem, szét is hasadt rajtam!
- Én csak azon a fura hasítékon viccelődtem, nehogy már komolyan vedd!
- De egy nő számára ez nem vicces, érted???! Ezzel azt mondtad, hogy kövér tehén vagyok!
- Már hogy lennél kövér tehén! Sőőőt. Hmmmm, engedj csak be, macóka, mert már rendetlenkedik valami a nadrágomban…

(túloldalt rövid csönd)
- Hüpp-hüpp… tényleg? Szerinted tényleg kívánatos vagyok?
- Hát persze, csillagbogár, engedj be… kérlek… mert most olyat fogok tenni….
(rövid szünet, kulcs nyikordulva elfordul)
Ajtó kivágódik, férfi beviharzik, mit sem törődve a fehérneműben pózoló nővel és felhajtva a ház egyetlen WC-jének ülőkéjét kéjes ábrázattal könnyít magán.
- Jaaaaaj. Már azt hittem, beh*gyozok. De jó volt…
Majd elégedetten távozik. Nő összetörten néz, majd dühösen utána sivítja.
- Te érzéketlen tuskó! És már megint felhajtva hagytad az ülőkét!!!!!!!!!