Nyár-kemencében a Föld, izzad, fuldokol, Felhőkkel bajlódik, meglódul, megáll a szél Konzervdobozába zárt szöcskenyájnyi pokol Remény vesztve tikkad, feltekintve azért
Ropogósra sül, mint éretlen gesztenye Elmebaj gőzeit forralja már benne S kétségessé lesz, hogy elbír több terhet-e Vagy térdre kényszerül-e az ember, mert gyenge?
Tornyosul, vihart szülne, vajúdik az ég Tompa villámlások távol fénye ijeszt Magasban mélyek nyílnak, mint seb-szakadék Eresztékein szivárgó ködre néz fel: mi ez?
Mert korán van, álma barlangokban szunnyad Értelme kezdeti, s kicsiny, mint gyermeké Bőrök redőibe, s rettent asszonyához bújhat Ordítása a vadon nyugalmát felveré
S vajon, ma embere, ha kinézel ablakon Tudod-e mi vár rád ég alatt, odakinn? Mi az, mit biztosan tudsz, s hiszel vakon Hová bújsz el, amikor félsz, hogy oka sincs?
Nyár-kemencében ma is izzad, fuldokol, Felhőkkel bajlódik, meglódul, megáll a szél Konzervdobozodba zárt szöcskenyájnyi pokol Remény vesztve tikkadsz, feltekintve azért
Ropogósra sülsz, mint éretlen gesztenye Elmebaj-gőzt forral szintúgy benned agy S kétségessé lesz, hogy elbírsz több terhet-e Vagy térdre kényszerülsz-e, mert gyenge vagy?
2007-06-10
Megj.: sajnálom, hogy az -e kérdőhang nem az igéhez kapcsolódik jelen esetben (tudom, így hibás a szerkezet, viszont nyertem egy jól sikerült rímet) Kérem így figyelembe venni! |