1.

Ködös, hideg reggelre

 virradtál, álmosan

kinézel ablakodon, 

szíved romokban hever.

2.

Keservesen sírni tudnál,

mert annyira szorít a

fájdalom. Sírj csak! Hisz

 egyedül vagy magányodban.

3.

Tegnapot keresed szüntelen,

 a madarakat is másképp hallottad

csicseregni, ő is itt volt neked,

hitted, veled marad örökre.

4.

Villámcsapásként értek

  szavai, ki mindvégig

szeretetére szomjas voltál, most

 elhagyott, akár egy száraz virágot.  

5.

Elbujdokolnál egy kis

 időre, de nem csaphatod be

önmagadat, hisz minden úgy marad

ahogy volt, csak szörnyű magányban.

2002. Október. 1.