emlékezve egy régi tavaszi délutánra,
a jobbomon álltál, én a balodon,
zötyögtünk villamoson.
és meg
sem rendített, mikor
kimondtam, már nem
vagyok szerelmes beléd.
de ez persze nem gond.
te sem vagy belém.
a kapcsolat
mégis él.
és ha belegondolok,
meg sem ráz.. hát tényleg ennyi lenne?

hamuvá lett szalmaszál,
de a füstöt beszívtuk.
és megszívjuk úgyis,
mint annyian.
az élet rendje és módja szerint
attól még összeházasodhatnánk,
mint annyian.

elviselem a szagod.